A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének kommünikéje
Akkor, mikor a tunéziai nép támaszkodva népi bizottságaira és az UGTT szakszervezeteire sikeresen elűzte Ganusit elutasítva Ben Ali rendszerének «újrafestését» és az Tunézia-Európai Unió társulási egyezményéhez való visszatérést…
Akkor, mikor Egyiptomban munkássztrájkok és tömegtüntetések hulláma önti el az országot Shafik-kormány ellen megteremtve annak lemondását…
Akkor, mikor a népek felegyenesednek az igazságtalanság és az elnyomás ellen Omantól Líbiáig, mikor Bahreinben több hét óta több tízezer tüntető demonstrál a monarchia ellen alkotmányozó gyűlésért…
A “világ nagyjai”, Obama, a NATO, az Európai Unió és Európa tőkés kormányai annak ürügyén, hogy a Kadhafi-rendszer kegyetlenül leszámol a líbiai néppel, már elkötelezték magukat a beavatkozás és intervenció veszélyes eszkalációja mellett.
Az USA kormánya a Bahrein melletti bázisról 5. flottáját Líbia közelébe vezényelte, a NATO és az Európai Unió megerősítette, hogy “nem zárnak ki semmilyen lehetőséget”. Márc. 2-án helyi források megállapították, hogy a Szuezi-csatornára (Egyiptom) amerikai hajók érkeztek.
Képmutatók! Ugyanezek elfogadják Kadhafi rendszerét el 2001 óta, mikor Kadhafi a (főként szénhidrogének) privatizációjára, Bush és szövetségesei «antiterorrista» politikájára átállt.
Képmutatók! Hillary Clinton és Obama védelmi tanácsosa fogadta nagy pompával Moatassim Kadhafit, Muammar Kadhafi fiát és a Nemzetbiztonsági Tanács igazgatóját 2009 áprilisában.
Ugyanazok, akik tegnap elözönlötték Afganisztánt és Irakot, folytatva a gyilkos megszállást, ugyanolyan katonai intervencióra készülnek Líbiában. Ez a beavatkozás nem csak a líbiai nép, hanem a tunéziai és az egyiptomi forradalom ellen is irányul. A régió minden népének szuverenitása ellen fordul, még egy lépést téve azután, hogy létrehozta az Africomot (egyesült parancsnokság, mely az USA katonai és biztonsági lépéseit koordinálja ezen a földrészen). Minden, a privatizáció és az IMF ellenreformjai ellen tiltakozó nép és dolgozó ellen fordul, ideértve Európát és az USA-t is, a nemzeti szuverenitás megvonásával.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése híven a népek saját sorsuk feletti önrendelkezési jogának demokratikus elvéhez, állást foglal:
- semmiféle beavatkozást, semmiféle intervenciót!
- a líbiai nép elleni megtorlás azonnali leállítását!
- a népek önrendelkezési joga tiszteletbentartását!
- el a kezekkel az egyiptomi és tunéziai forradalmaktól!
2011.márc.5.
Louisa Hanoune,
Daniel Gluckstein
Az EBp, a « mérsékelt kommunistàkkal » a Zöldekkel ugyanùgy « humanitàrius beavatkozàsra » szólít, holott tudniuk kell, ùj Koszovó jön, ùj Irak, ùj Afganisztàn – mert a tanulsàgot senki nem vonja le… A nem létezô genocidiumot kellett megakadàlyozni Koszovóban, a nôket megvédeni Afganisztànban (nézzük meg helyzetüket most !), a kurdokat Irakban, a népet meg kellett szabadítani diktàtoruktól – minden hàborùt humanitàrius okokkal magyaràznak. Karzai Afganisztànban, Koszovóban a sovinisztàk, Irakban a siitàk és Izrael tökéletesen elégedettek. Az USA persze nem a « baloldal » tanàcsaira vàg bele, persze, hogy nem az olaj lesz fô indoka (« nem elég jelentôs a líbiai olajkincs » és « végtére is bàrmely líbiai kormàny el fogja azt adni ») mégis, a líbiai kàosz ad alkalmat a tôzsdespekulàcióra. Humanitàrius segítség, a felkelôk kontrollja, ez vezet az imperialista tôke diadalàhoz.
VálaszTörlésNehéz tudni, hogy pontosan mi történik Líbiàban, a nyugati sajtó éppen ùgy diszkreditàlta magàt, mint Palesztina vagy Libanon esetében, az alternatív informàciók se tùl megbízhatóak. Ez persze nem akadàlyozza a « baloldalt », hogy Kadhafiról elhiggye a legrosszabbakat is (ahogy annak idején Milosevics esetében is).
Ha « lehet a vilàg màs », ahogy az európai bal reklamàlja, akkor ennek érdekében nem patetikus szólamokkal kellene tennie (a latin-amerikai baloldal példàul szolgàlhatna, mert ott tudjàk, hogy a béke és a tàrsadalmi àtalakulàs mindenekelôtt a nemzeti szuverenitàs függvénye). De ùgy làtszik, teljesen elfelejtette mit jelent a politika, nem konkrét javaslatokat tesz, csak moràlis àllàsfoglalàst – a jobboldalt követi néhàny éves késéssel, nincs koherens programja, és nem tudni, mit csinàlna, ha a jóisten hatalomba emelné. Politikai reflexióinak hiànya sebezhetôvé teszi a hàborùs dezinformàcióval szemben– az ùn. « radikàlis » ballal együtt –, denunciàlja a nyugati kormànyokat, ugyanakkor azt kéri tôlük, védjék meg a nyugati módon elképzelt demokràciàt szerte a vilàgon. Igy talàlja magàt végülis az USA-NATO hàborùs szurkolói csapatàban.