A kínai kulturális forradalomról

(megjelent 1971-ben a La Vérité 551.számában, Pierre Broue írása, a IV.Internacionálé álláspontja)

(6.rész)
Színjáték és rebellió a pekingi egyetemen

Hamarosan az apparátus sajtóban is megnyilvánuló konfliktusa még látványosabb módon buggyan felszínre a főváros leghíresebb egyetemén, a Peitán (itt kezdődött 1957-ben a „Száz virág” mozgalom is). Az oktatók és hallgatók egyaránt évek óta szenvednek Peng Chen bizalmi embere, Lu Ping rektor igája alatt. Peng és a párt pekingi helyhatósági bizottsága nyomása alatt az 1964 októberében érkezett „szocialista nevelés mozgalmának munkacsoportja” 1965 áprilisában el kellett hagyja a Peitát. 1965 júliusa óta párttag oktatókat vádolnak azzal, hogy „karrierista, „jobboldali”, „pártellenes” elemek, mert a kampány alatt kritikát fogalmaztak meg. A pekingi Nemzetközi Hotelben végeláthatatlan „helyreigazítási eljárások” kell alávetniük magukat. Legtöbbjük lassacskán enged és önkritikát gyakorol, de a kemény mag ellenáll a megye kommunista párttikára, Nieh Yuan-tzu filozófiai tanársegéd ösztönzésére, aki bírálja a „nehézkes bürokrata apparátust”, mely "szakított a néppel". A Peita eddig is nyomasztó légköre Yao Wen-juan Wu Han elleni támadása után válik igazán feszültté. Nieh Yuan-tzu és barátai elfojtott kritikája Peng Chen eme másik védence, Lu Ping ellen igazolódni látszik: 1966 elején többszáz hallgatót és oktatót küldtek vidékre, néha a fővárostól nagyon messzire „helyreigazítás” végett.

A Peita rebellisei olyan váratlan bátorítást kaptak, melyet harcuk megerősítéseként értelmeztek. 1966. máj. 16-án a Politikai Bizottság Mao nyomására elítélvén az „ötök jelentését” a párt összes szervezetéhez fordul egy „tízpontos körlevélben”. Szövegét lehet, hogy Mao maga állította össze, mindenesetre a múlt őszi első győzelmét taglalja, szándéka szerint nem csak Wu Hant, Teng Tuot és a „forradalmaskodó” írókat ítéli el, hanem protektoraikat, elsősorban magát Peng Chent. Az „ötök jelentése” – melyről a körlevél azt állítja, a bizottság többi tagjával még csak nem is konzultáló Peng Chen egyedüli műve – semmisnek nyilváníttatott és nagyfontosságú politikai vita helyetti formális vita kísérletének ítéltetett. Kínában, a körlevél szövege szerint, „a pártba, kormányba, hadseregbe és a kulturális életbe beszivárgott burzsoá reprezentánsokként” definiált Wu Han és felebarátai elleni harcról van szó. Más döntések is kísérik: az „ötök csoportja” feloszlatása – ami Peng Chenre nagyon komoly csapást mért –, helyébe a Központi Bizottság mellett működő „kulturális forradalom központi csoportja” kerül, melyet a Politikai Bizottság két tagja, Tao Chu és Kang Sheng ajánl. A „központi csoport”, mint vezetője, Chen Po-ta, hűséges személyes együttműködője lesz az elnöknek és magának Chiang Ching alelnöknek. Tagjai között a már említett két Chang-hai káder, Chang chiun-chiao és a már híres Yao Wen-yuan, de a történész Chi Pen-yü és Kuang Feng, Lin Chieh, Wang Li, a Vörös Zászló, a Hadsereg Napilapja újságírói is, akik már megmutatkoztak a „fekete banda” elleni harcban. Főszerepet fognak játszani az eseményekben.

A május 16-i körlevél első következménye a Peita egyetemi válságának látványos újraéledése lett. A Nemzetközi Hotel „vendégei”május 18-án ismerték meg és azt a következtetést vonták le belőle, hogy a pártvezetés velük van az őket két éve vegzáló bürokraták ellen. Nieh Yuan-tzu és hat elvtársa elhatározzák, hogy tacepaot (nagybetűs plakátot) tesznek közzé – mint elődeik a Száz virág idején –a Peng Chenhez közelálló három párt- és egyetemi felelőst illető erős kritikával, a politikai vita elfojtásával vádolva őket és őszinte és nyílt vitára hívják a hallgatókat és oktatókat, a felelősök szabad bírálatára, „tömegmozgósításra” a párt berkeiben meghúzódó revizionisták ellen. Május 25-én függesztették ki. Az egyetemi hallgatók első reakciója „meglepődés és teljes csend”. Lu Ping rektor azonban azonnal felbőszül, a hét aláírót „renegátnak” nevezi, „pártellenesnek”, Teng Tuo cinkosainak, a „fekete banda” tagjainak; közülük többeket bántalmaznak, mint Nieht, akit a „jobboldaliak vezéreként” aposztrofálnak. De vajon a hetek valóban élvezik a diákok túlnyomó többségének szimpátiáját, ahogyan később állítják? Mindenesetre ekkor teljesen elszigeteltnek tűnnek, az utcákon szinte nincs is jele a szolidaritás megnyilvánulásának, akkora a félelem Lu Pingtől és embereitől. (Az a tény, hogy Lu Ping protektorait még ezen a napon leváltották, arra enged következtetni, hogy esetleg az egyetemi rebellió hitelesebbé tételére megrendezett dologról van szó.)
Azonban semmit sem bíztak a véletlenre. Nieh és társai nem önmagukban cselekedtek, úgy tűnik, legalább néhány nappal előtte kapcsolatba léptek Chen Po-tával (ha nem így lett volna, a tacepao egyenlő lett volna az öngyilkossággal). Rövid intervallum után (lehet, Mao intézte így, hogy felfedjék magukat azok, akikkel le akar leszámolni) jún. elsején telefonál Kang Shennek a tacepao rádióban közlése és a sajtóhoz jutattása kérésével. A május 16-i körlevél óta az események felgyorsulnak a pártapparátusban, a legfontosabb, ami a közvélemény előtt még ismeretlen, Chou Yang és Lu Ting-yü propagandafelelősök visszahívása.
A Peitában is minden gyorsan zajlik, még ezen az estén gyűlést hívnak össze, ahol Nieh Yuant-zu felszólal, ez alkalommal valóban „egyesíti” a jelenlevő egyetemisták túlnyomó többségét. Másnaptól a tacepaon közzétett kritikai mozgalom Mao elnök védelmét élvezi és átterjed a többi egyetemre is.
A Peitára jún. 2-án érkezik a nagy esemény híre, hogy Peng Chent – akinek a nevét eddig ki sem ejtették – és közeli munkatársait kizárták a párt pekingi helyhatósági bizottságából. Li Hsueh-feng és Wu Teh lesz első és másodtitkár és Lu Pinget is visszahívják. Az Esti Peking és a Pekingi Napilap szerkesztőbizottságai teljes egészében átalakulnak, a Front kiadását felfüggesztik. A pekingi, az egyetemi és a propagandaosztály bürokratáinak eltávolítása a Peita fiataljai számára mélységes jelentőséggel bír. A campus „örömkitörése” után a következő napokban lázas tevékenység folyik, a felelősök feljelentése és bírálata, nyilvános népünnepélyek; visszatér a Lu Ping-korszak számos száműzöttje, az előző évben leváltott oktatók, elzavart diákok, tömegesen. (Ugyanakkor egyetlen 1957-es baloldali ellenzéki sem tűnik fel.)
Azonban véglegesen még semmi nincs lerendezve, és a diáksereg lelkesedése hamarosan alábbhagy. Júl. 7-én a campusba érkezik egy „kulturális forradalmi munkacsapat” az új helyhatósági bizottság küldöttjeként, s nem úgy tűnik, hogy osztja a hallgatók többségének érzéseit. 48 órával később lezáratja az ajtókat, őrizteti a be- és kijáratokat, a hallgatókat és oktatókat egy új, „jobboldali elhajlók és ellenforradalmárok üldözéséhez” hasonló szigorú vizsgálatnak veti alá, véget vet a meetingeknek és plakátragasztásnak, felszólít a tacepaók leszaggatására. A Peita munkacsoportja Chang Chen-shiennel az élen és a chinghuai Wang Kuang-mei (Liu Shao-chi felesége) vezetésével a bírálatot merészelő diákok és oktatók ellen fordul és a „fekete banda” üldözése ürügyén ugyanazt az eljárást alkalmazza, mint a „fekete banda”. A tömeg ezegyszer ellenszegül, tiltakozik Lu Ping eltávolítása ellen (melyet az szimpátia-demonstrációként értékel), egy csoport rátalál és erővel a Peitára viszi, ott egy gyűlésen vesz részt, most rajta a sor szigorú „helyreigazítása” tekintetében. A munkacsoport ezt a kísérletet ellenforradalminak bélyegzi és hajszát indít a felelősök ellen. Több hallgatót letartóztatnak – Kuei Ta-fut, a chinghuai ellenzékiek vezetőjét –, másokat megfenyegetnek; ezt a periódust hívjuk hamarosan a „fehér terror ötven napjának”.
Lassacskán megszerveződik a diákok ellenállása is. Júl. 12-én egy plakát vádolja a munkacsoport módszereit. 18-án Nieh Yuan-tzunak és barátainak sikerül a helyzet megfordítása egy meetingen, ahol bizonyítják a Lu Ping elleni vádjaikat. Azt lehetne hinni, hogy a Nieh-csoport és a munkacsoport közötti erőszakos összecsapás elkerülhetetlen. Holott minden el van rendezve. Mao ugyanezen a napon tér vissza Pekingbe és azonnal a munkacsoport tevékenységének áttekintéséhez lát. Júl. 22-én a Peitába érkezik a „kulturális forradalom központi csoportja” vizsgálóbizottsága, élén Chian Ching, Kang Sheng, Chen Po-ta személyesen, a tacepaok figyelmes olvasásával kezdik, aztán kikérdeznek és meghallgatnak mindenkit. 26-án közzéteszik konklúzióikat: a munkacsoportot feloszlatják, a diákokat őszinte kritikára szólítják, és felhívnak a „kulturális forradalmi bizottságok” szabad választásainak előkészületeire, melyek majd a vidék vezetését veszik a kezükbe. Ismét óriási az öröm, a tacepaok felvirágoznak. A hallgatók frenetikus pedagógiai (ezt meg kell jegyezni) diskurzusokba és minden bizonnyal politikai és „helyreigazítási” vitákba vetik magukat.
A vita nem marad az egyetemen falain belül. Először is, mert a Peitán bekövetkezett eseményeknek óriási visszhangja támadt a fiatalság köreiben, számtalan gimnáziumban, sőt, bizonyos ipari és mezőgazdasági üzemben is a tacepaokon és a vitákban megjelent bírálatokhoz hasonló tartalmú mozgalom indul. Aztán azért is, mert a pártapparátuson belüli csata új fázisához érkezett. Chou Yang eltávolításával a propaganda gazdája Mao lett, Lo Jui-ching eltávolításával a hadsereg is neki engedelmeskedik, s ezentúl képes ezt az előnyt teljes mértékben kihasználni. Több havi erőfeszítés után, melyek folyamán többször is belső nyomást kellett gyakorolnia tartózkodó társaira, végül határozott a végső csapásról. A KP központi Bizottsága 11. ülésszakával kapcsolatban minden hivatalos és félhivatalos forrás egyetért, hogy Mao „hívta össze és dirigálta”. Az összehívás körülményei messze vannak a teljes világosságtól. Úgy tűnik, a titkárság megvizsgálta a Központi Bizottság összehívását Mao nélkül, de Teng Hsziao-ping az utolsó pillanatban meghátrált. Szintén valószínű, hogy az elnök néhány deklarált ellenfele akadályoztatva volt a KB tanácskozásán való részvételben, ellenben bizonyos, hogy a „kulturális forradalom központi csoportja” tagjait és a diákok képviselőit meghívták. Mao bevallja később, hogy csak nagyon gyenge többsége volt ezen a gyűlésen. Mégis ő adja meg a tónust az aug. 5-én megjelent híres, kifejező című személyes tacepaojával: „Tüzet a főhadiszállásra!”.
A Központi Bizottság olyan körülmények között és olyan nüanszokkal határozza meg politikáját, melyet nem ismerünk: harc a „revizionista” vezetők ellen a „főhadiszállás (jelképes) bombázásával”, az egyetemi hallgatók kívánsága alapján a bármilyen magasan is lévő funkcionáriusok „bombázására” mozgósítás (más szavakkal: bírálat félelem nélkül). Aug. 18-án az elnök fogadja a diákok delegációit, melyeket nemsokára vörös gárdák név alatt ismerhetünk meg és vörös karszalagot fűz karjukra. Az apparátusban folyó harc szolgálatában a mozgósításban résztvevő középiskolai és egyetemi diákok teljesen nyilvánvalóan szakítanak a bürokrácia játékszabályaival, még a Központi Bizottság „irányával” is, mivel ez tiltja a bázis- vagy külső vitákat. De kétségtelen, Mao úgy becsüli, hogy számára a reális és tartós győzelem elérésének ez az egyetlen módja ama félelem nélkül, hogy azt néhány hét alatt megsemmisítené a passzív rezisztencia és az ellenfeleit ellenőrző tunya pártapparátus.
A kockázat persze nagy, de nem annyira, mint gondolnánk: a fiatalok, akiket Mao Cetung az utcákra szólít, hogy terjesszék és követeljék „gondolata” közvetítését, az ő kultuszában nőttek fel és lelkesedéssel fogadják a hatóságok bírálatára felszólítást, különösen, hogy ez teljes mentességgel jár, a „legfelsőbb vezető” kezességével. Azután pedig... 1957-ben a rendszer a „Száz virág” idején megmutatta, hogy képes túl sok rossz nélkül is sikeresen elboldogulni az egyetemi fiatal ellenzékkel. A történelem azonban nem ismétli önmagát és ez alkalommal egy lépéssel több történik, az ifjúság mozgalma messzebb lép a vártnál.
(6. rész vége)

A kínai kulturális forradalomról

(megjelent 1971-ben a La Vérité 551.számában, Pierre Broue írása, a IV.Internacionálé álláspontja)

A bürokrácia válsága és előrelépés a politikai forradalom felé

A „nagy kulturális proletárforradalom” a 9. kongresszussal gyakorlatilag befejeződött (csak 9 a párt 49 éves létezése alatt). Majdnem három évig láthattuk az apparátus szakadatlan éles harcát, manővereit és ellenmanővereit, csapásait és önkritikáját, a hadsereg felhasználását egyik vagy másik klán érdekében; a bürokrácia uralta ország válságperiódusa egészen sajátos formáit: diákok utcai tüntetéseit, aztán munkásokét, sztrájkokat, munkás- és parasztlázadásoatk, még fegyveres harcokat is néhány nagyvárosban, állandó összeütközéseket az egész kommunizmust és „Mao Ce Tung gondolkodását” kisajátító szervezetek között, melyekről a hivatalos történészek aztán kimutatták,”konzervatívok”, sőt, „monarchisták”, „baloldaliak”, „forradalmárok”... Röviden, a válság teljes, megértése nem volt könnyű egyrészt az antikommunista tévelygések – ideértve a l’Humanité szerkesztőjét is –, másrészt maga a maoista propaganda miatt. Ma már egy rakás dokumentum áll rendelkezésre, hivatalos iratok és szemtanúk beszámolói, az első mérleget meg lehet vonni. A „kulturális forradalomnak” nagy jelentősége van és hatása az országon belül és kívül, ezért hát meg kell vizsgálni a kínai forradalom múltját, helyét, kontunuitását a Nagy Októberrel elkezdődött világforradalmi folyamatban, külső ellensége (az imperializmus) és belső (a bürokrácia) elleni harcát.

A kínai forradalom 1919-től 1949-ig

A szovjet-kínai konfliktusnak szánt első komoly tanulmányt François Forgue írta. 1964-ben így jellemzi Kínát:

„Ma Kínában az élemiszerkérdés még nem rendezett, éhínség még fenyeget, de már nem elkerülhetetlen a népesség együttese számára. A kínai vidék a földet kiszakította a földesurak uralma alól, a régi családi struktúrákat széttörte. Az iparosítás radikálisan átalakítja Kínát. Tegnap még az imperializmus zsákmánya, ma szuverén állam. De ehhez társadalmi forradalom kellett, nem csak az imperializmussal, hanem kiszolgálójával, a nemzeti burzsoáziával is szakítani kellett, a hatalmat még „egy szakaszra” sem átadni neki, véget kellett vetni a termelőeszközök magántulajdonának és államosítással tervgazdálkodásba kezdeni. Más szavakkal, a polgári demokratikus feladatokat megoldotta (a földkérdést és a nemzeti függetlenséget), de nem győzhetett teljes mértékben a proletárforradalom, a tőkés gazdaság és politika dominanciáját az alapokig nem szüntette meg. Mégis megadta a kínai forradalomnak a „történelmi legitimást” abban az értelemben, amit Trockij is használt az orosz forradalom kapcsán és igazolta az imperializmussal és az orosz bürokráciával szembeni védelem szükségességét.”

Ahogy az orosz forradalom, a kínai is beírta magát a világforradalomba , mégha alapjában különbözik is attól ritmusában és formájában. A kínai forradalom a Nagy Október után indult. Az 1919-ben még diákok és kispolgári értelmiségi mozgalma néhány év alatt megszólította a fiatal kínai proletariátust, aztán a kiéhezett parasztságot, de magát a kommunista pártot csak 1921-ben alapították meg. A népesség legmélyebb rétegeit gyorsan meghódította, a munkásosztály első szervezőjévé vált. 1924-től a közvetlenül Sztálin irányította Kommunista Internacionálé befolyása és nyomása alá került. A Szovjetunióban ugyanekkor teljes elánnal folyt a küzdelem a bürokrácia osztatlan hatalma biztosításáért a tömegek ellenében. Sztálin a „szakaszos forradalom” politikáját diktálta a kínai komm. pártnak, alárendelte Csan-Kaisek tőkés pártjának, a Koumintangnak (mely csak erre a nyertes pozícióra várt, hogy leszámoljon a munkásosztállyal, és megfelelő pozícióban tárgyalhasson az imperialista erőkkel). Ez vezetett az 1927-es szörnyű kudarchoz, a kínai élcsapat fizikai megsemmisítéséhez, az évtizedekre szóló legszörnyűbb reakciós diktatúrához. Olyan körülmények között, melyek még ma is súlyosan nehezednek rá, a kínai kommunista pártnak újjá kellett szerveznie magát, ezzel különleges arculatot nyert. Először is, azzal a kevés káderrel, akik megmaradtak, akciókközpontját át kellett helyezze vidékre. Forgue írja: „1928-tól katonai, adminisztrációs és politikai apparátusként újjászervezve magát, a központi hatalom ellen nyíltan rebellis paraszti zónák irrendentizmusára támaszkodva Mao Cetung és Chou Teh lemondott a proletariátus szervezéséről és célként egy fegyveres paraszti sereg felállítását tűzte ki.” Azonban a pártot nem alakítják át, céljai megmaradnak, magukat úgy prezentálva, mint „a proletariátus delegátusát” a parasztság élén.

Az ellentmondásos helyzetből mélységesen ellentmondásos aspektusok származnak, ami e kommunista párt természetét, szerepét, céljait illeti, melyek gyökeresen különböznek a III. Internacionálé más, a sztálini bürokrácia felügyelte pártjaitól. Az Internacionálé „ultrabaloldali” idejében a kínai KP megpróbálja másolni az orosz politikát, meghirdeti a „parasztszovjeteket”, a «fokozatos, szakaszos forradalomról» és a Koumintanggal való szövetségről nyilatkozik, hogy a „népfront” időszakában előkészítse a várható japán imperialista támadás elleni védekezést. A háború alatt a Mao megfogalmazta politikát folytatja az imperialista betolakodó elleni szövetség jegyében (a belső perspektívákat illetően az Új demokrácia c. könyvében felrajzolja a forradalom polgári demokratikus fázisát, melyet a nemzeti burzsoáziával és a Kuomintanggal együtt kell vinni, lemondva az agrárreform jelszaváról, mely a pártot szembeállította volna a burzsoáziával). Még Japán kudarca után is maga Mao szájából hangzik el a „haladó jellegű kapitalizmus” kifejezés. A fontosabb pontokon megegyezik Sztálin és a Kreml vonalával, ez egy sztálinista párt.

Más vonatkozásban relatív önállóságát árulja el, mert – mint a jugoszláv párt – tisztában van azzal, hogy erejét a (szervezett paraszti) tömegektől kapta. Moszkvával való kapcsolata évtizedeken keresztül mégis rettentően gyáva, s hogy elkerüli a véres leszámolást, csak annak köszönhető, hogy a világpolitikában Sztálinnak viszonylagosan másodlagosnak számít a „parasztbanda”. A kínai KP Mao irányítása alatt állandóan taktikázik a sztálini vonallal szemben, de nem megy el addig, hogy mint Sztálin kérte, feloszlassa fegyveres erejét 37-ben a „szent szövetség” elérésére (nem is hagyta abba, még a honvédő háború alatt sem a fegyveres harcot a burzsoázia ellen). A háború utáni Kína nem hagy sok helyet a kertelésnek és a hamis látszatnak. A nagybirtokosokhoz és imperializmushoz kapcsolódó Csang Kai-sek rendszerével szemben nincs helye semmi kompromisszumnak, a parasztok tízmilióinak élete elviselhetetlen, földet követelnek. A városi demokratikus mozgalom és hamarosan a munkásmozgalom újjászületése is fenyegeti a korrupció és brutalitás mintáját, a Chang-rendszert. Az oroszok – Sztálin világosan kijelenti és ismétli – azt várják, hogy a kínai KP lojálisan együttműködjön Csang Kai-sekkel a „demokrácia” létrehozásában. Ehhez azonban kapitulálni kellene. Elutasítva az öngyilkosságot, 47-ben az agrárreform irányába fordul és az általa kontrollált szektorban be is vezeti rögtön. A nemzeti burzsoáziával és a sztálinista bürokráciával történt kettős szakítás után a kínai KP megszűnt sztálinistának lenni.

A forradalmi hullám elkerülhetetlenül a hatalom felé emeli. 1948 júliusában a Chang-rendszer dezintegrálódik, legjobb csapatai dezertálnak, gazdasága szétzilálódik, az infláció vágtatni kezd, hatalmi szervezetei bomlanak, az egész népesség undora végül utat nyitott a totális kommunista győzelemnek. A „nacionalista” rendszer összeomlása olyan űrt hozott létre, melyben minden reménység a kommunisták felé irányult. Sztálin utolsó kísérletet tesz. Az 1948. júliusi konferencián Liu Shao-chi szájából azt javasolja, hogy a párt gerillaharcba kezdjen, ne vegye kezébe a hatalmat, mert kudarcot vallhat. Az abszurd javaslatot elutasítják a kínai kommunisták, a forradalom győz Sztálin ellenében.

Nem egy újabb Októberi forradalomról van szó, paraszti hadsereg ellenőriz és irányítja az elfoglalt területet – inkább az ellenfél felbomlása, mint saját vívmánya hozta a sikert: ez nem a munkás- és matróztanácsok milíciáinak győztes felkelése. Még jellemzőbb, hogy a kommunista vezetők gyanakvással tekintenek a városi munkásságra. Mindenfelé spontán „munkásbizottságok” alakulnak - a kommunista vezetők ezeket eltörlik, biztosítják a régi rend folytonosságát az új rendbe a Kuomintang tisztviselőit helyükön hagyva. Nem munkásállam született, hanem transzfer, a hatalom katonai eszközökkel operáló átruházása. A kommunista jelzőt kisajátító bürokratikus-katonai apparátus a fegyelmezett szegényparaszti hadsereg élén lassacskán állítja fel a deformált munkásállamot a széteső burzsoá állam helyén.

KIÁLTVÁNY A JOGAINKÉRT

A 2010. évi országgyűlési választások óta a kormány érdemi egyeztetés nélkül,ötletszer döntésekkel, hatásvizsgálatok nélkül hozta meg a munka világával kapcsolatos intézkedéseit.
A Széll Kálmán-, a Magyary-, és a Magyar Munka Tervben, illetve a konvergencia programban rögzített intézkedések szerzett jogainkat támadják, az országos, az ágazati, a munkahelyi érdekegyeztetést és érdekérvényesítést lehetetlenítik el.
Megfelezték a táppénzt, korlátozták a sztrájkjogot, csökkenteni akarják a szabadságot, ellentételezés nélkül növelni a munkaidőt, szűkíteni a legalapvetőbb szakszervezeti jogokat,stb.
EZT NEM HAGYJUK!
• Tiltakozunk az alkotmányos jogok csorbítása miatt, valamint a visszamenőleges hatályú jogalkotásellen.
• Követeljük, hogy a kormány és az Országgyűlés nélkülünk ne döntsön rólunk!
• Követeljük, hogy a munkavállalók alapvető jogairól az Országgyűlés csak a szociálispartnerekkel történ megegyezést követen döntsön!
• Követeljük a korengedményes-, korkedvezményes-,előrehozott öregségi-, özvegyi-,rokkant- és a szolgálati nyugdíjelemek megtartását!
• Követeljük, hogy a munkavilágát érintő kérdésekben a kormány egyezzen meg a munkavállalók képviselőivel!

Mi, az aláíró szakszervezetek és civilszervezetek közös elhatározásból akcióegységbe tömörülünk. Céljaink elérése érdekében összehangoltan és együttlépünk fel.
Felszólítjuk a kormányt, hogy a szociális partnerekkel a fenti kérdésekben állapodjon meg!
Elhatároztuk,ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, 2011. szeptember 29-től határozatlan idejű összehangolt országos akcióba kezdünk.
A szervezett megmozdulások célja jogaink megvédése és a kormánnyal történő megállapodások kikényszerítése. Békéseszközökkel, jogainkkal élve, a törvényeket betartva akarjuk közös céljainkat elérni.
Csatlakozásra hívunk fel minden, a demokratikus értékeket fontosnak tartószervezetet és magánszemélyt!
Budapest,2011. június 30.
2011. június 30. Kiáltványhoz már csatlakoztak:
Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ)
Bőripari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ)
Civil Kontrol - EMD
Civil Mozgalom
Démász Szakszervezete
Duna Televízió Dolgozói Szakszervezete
Duna Televízió Üzemi Szakszervezete
Egyesült Vilamosenergia-Ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (EVDSZ)
Elektromos Szakszervezet
Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (ÉDOSZ)
EVDSZ-DUVISZ
EVDSZ-PADOSZ
Fővárosi Közlekedési Dolgozók Demokratikus Szakszrevezete (FKDDSZ)
Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete
Független Rádiós Szakszervezet
Gazdasági Szakemberek Szakszervezete (GSzSz)
Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete 2000 (HVDSZ 2000)
Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete (HTFSZ)
Húsipari Dolgozók Szakszervezete
Közlekedési Szakszervezetek Országos Szövetsége
Közmédiumok Szakszervezeti Tanácsa
Magyar Televízió Gyártásvezetői Szakszervezete
MOL Bányász Szakszervezet
MTI Sajtószakszervezet
Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete (NyDSz)
Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (PHDSzSz)
Rádiós Dolgozók Szakszervezete
Rádiós Műszakiak Szakszervezete
Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezete (RKDSz)
Semmelweis Érdekvédelmi Szövetég
Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete (SZTDSZ)
Távközlési Szakszervezet (TÁVSZAK)
Teherfuvarozók Európai Szakszervezete
Televíziós Dolgozók Szakszervezete
Tiszántúli Villamosenergiaipari Szakszervezet
Városi Közlekedési Szakszervezetek Szövetsége (VKSzSz)
Vasas Szakszervezeti Szövetség (VSzSz)
Vasutas Szakszervezet (VSZ)
VSzSZ

DSK-ügy

A szexuális bűncselekménnyel vádolt Dominique Strauss-Kahnt, az IMF igazgatóját – ahogy sejtettük – kiengedték házi őrizetéből.

A New York Times megírta, Nafissatou Diallo, a Sofitel hotel 32 éves alkalmazottja több ízben is hazudott. Például nem vallotta be, hogy «bűncselekményekhez kötődik»: lehetséges, hogy pénzmosásba keveredett, ezenkívül pedig telefonált egy börtönbezárt fogolynak is (regisztrálták szavait: megerősítette a DSK-val szembeni vádját).
Mindez azt jelenti az amerikai igazságügy számára: ha az áldozat bármi fiskális szabálytalanságot elkövet(het)ett, akkor DSK-t is csak érdekből jelentette fel.

Hurrá, hurrá, hurrá! Strauss-Kahn ártatlan! Vissza a helyére!

Az már szinte mellékes, hogy még a vizsgálat szerint is: "Ezen a napon létrejött a szexuális kapcsolat". De hát ki tudja, hogy mi történt ott valójában?
Még az is lehet, Naffissatou Diallo erőszakolta meg Dominique Strauss-Kahnt…

Hitelválság: itt forradalom lesz

Egyre közeledik az árverezési és kilakoltatási moratórium vége, így
jú-lius elsejétől nagyban indulhat a végrehajtás. Nap mint nap újabb,
olykor egymásnak ellentmondó számok kerülnek elő bedőlt
szerződésekről, bajba jutott devizahitelesekről és az őket megsegítő
kormányzati intézkedések tervezetéről. Azt azonban kevesen tudják,
hogy a 2004. május elsejei uniós csatlakozásunkat követően egyetlen
pénzintézet sem módosíthatna egyoldalúan szerződést.

Minderről Czirmes György ügyvéddel és Dabasi Tamással, a Fehér
Kéményseprők Szövetsége elnökével beszélgettünk.

Hunyor Erna: Hogyan látják, mennyire jelent reális veszélyt az egyre
közelgő július elseje, amikortól tényleg elkezdődhetnek a
végrehajtások?

Dabasi Tamás: Sajnos valódi a veszély. Főként, ha azt nézzük, hogy a
probléma kirobbanása óta évek teltek el, és mégsem született megoldás.
Ám minél tovább várnak a döntéshozók, annál súlyosabb lesz a gond,
mert az idő múlásával egyre nő a bajba jutottak száma.

H. E.: Indítottak egy próbapert, amelyben ha dönt a bíróság, rövidre
lehet zárni az ügyet.

Czirmes György: Valóban. Még 2009. december 18-án kezdeményeztük az
úgynevezett próbapert, de döntés azóta sem született. Néhány
kollégámmal közösen úgy hatvan magánpert is viszünk, de indítottunk
közérdekű pert is harminc bank ellen. Érdemi tárgyalásra azonban még
nem került sor. Ha a közérdekű perben sikerülne eredményt elérni, az
azért lenne jó, mert az az összes banki adós ügyére hatással lenne.

H. E.: Részeredményeik azért vannak.

Cz. Gy.: Az egyik civil ügyfél, aki maga kezdeményezett eljárást,
arról tájékoztatott, hogy jogerősen megnyerte a pert a bank ellen. A
bíróság azt mondta ki, hogy mivel a felek - a bank és az ügyfél együtt
- nem írták alá a mellékszerződéseket, és a pénzintézet az ő
szerződésükre az általános szabályzatot nem bontotta le, nem
"egyéniesítette", így az nem része a szerződésnek. Márpedig a kamat és
egyéb költségek megemelését ezekben a mellékletekben jelenítette meg a
bank. Így viszont nem lehetett volna módosítani a szerződést.

H. E.: Ebből az következne precedensjog esetén, hogy az összes - a
2008 őszén kirobbant válság miatti - törlesztőrészlet-emelés jogtalan.

Cz. Gy.: Jól érti. Ám időközben találtunk két olyan uniós irányelvet
is, amelynek alapján bármilyen, jelzáloghitellel garantált kölcsön,
illetve a lakáscélú vásárlásra, építésre adott hitel egyoldalúan nem
módosítható.

H. E.: Ez csak uniós ajánlás vagy kötelezően alkalmazandó előírás?

Cz. Gy.: Ezek jelenleg is élő irányelvek. A csatlakozási szerződés
vonatkozó szakasza szerint pedig az irányelvek is jogszabályi
hatállyal bírnak a tagállamokra, tehát kötelezőek. S miután
Magyarország 2004. május elseje óta tagja az uniónak, az a banki
ügyfél, aki ezt az időpontot követően vett fel olyan hitelt, amelyhez
garanciának ingatlant kért a pénzintézet, arra a szerződésre ez az
előírás vonatkozik.

H. E.: A válság kitörése óta volt, akinek ötszörösére nőtt a
törlesztőrészlete. Jogilag kimondható, hogy anyagi kár érte?

Cz. Gy.: Kimondható. Ugyan--is a hitelintézeti törvény meghatározza a
kamat fogalmát, s azt mondja ki, hogy "a kamat a hitelezőnek a hitel
használatáért és kockázatáért nyújtott ellenszolgáltatás". Ha a kamat
ez, akkor mi az árfolyamkockázat, amelyet a bank még pluszban
felszámít számos más "költsége" mellett?

H. E.: Vagy ötven jogcím van még, amiért egy bank pénzt számít fel!

Cz. Gy.: Ez pedig minimum a jó erkölcsbe ütközik, mert egy
szolgáltatásért több ellenszolgáltatást kér a bank.

H. E.: Vagy itt van a letartóztatott uzsorások ügye.

Cz. Gy.: Azt tudja, hogy az uzsorások átlagban mennyiért adnak
kölcsönt? Évi harminc százalékért. Az ügyfeleim szerződései pedig azt
mutatják, hogy a bankok havonta számítottak fel harminc-hatvan
százalékot mindenféle jogcímen. Ha ezt felszorozzuk, évente 500-720
százalék a banki ellenérték mértéke. Kérdezem: ha egy magánügyletben -
például az uzsorásnál - az évi harmincszázalékos kamat felszámítása
bűncselekmény, akkor egy bank esetében a jóval több kamat vajon minek
számít?! Félreértés ne essék, nem az uzsorást védem, csak az egyenlő
jogi megítélés hiányára szeretném ráirányítani a figyelmet.

H. E.: Az egyik legnagyobb pénzintézet vezetője azt állította, hogy a
bedőlt devizahitelesek jó része tudna fizetni, csak a moratórium miatt
nem teszi.

D. T.: Ez nem igaz. Egy-két kivétel persze mindig akad, de nem ez az
általános. Akik minket megkeresnek, azt mondják, azt az összeget,
amelyet felvettek, vissza akarják fizetni. De csak azt, és nem a
három- meg négyszeresét! Azt azonban szomorúnak tartom, hogy ahány
hivatal, szervezet, annyiféle adattal áll elő a témában.

H. E.: Önök szerint mi a valóság?

D. T.: Jelenleg kilencmillió-hétszázezer hitelszerződés van
Magyarországon. Ebbe beletartozik az autóhitel, a személyi kölcsön, a
fogyasztási, áruvásárlási és gyorshitel, minden. Ebből
hárommillió-nyolcszázezer a devizaalapon elszámolt hitelekre kötött
szerződés, amelyekből egymillió-hétszázezer az ingatlanszerződés. A
többi gépjármű-, illetve szabad felhasználású hitel.

H. E.: Ha feloldják a moratóriumot, hányan kerülnek bajba?

D. T.: Pontosan egymillió-kétszázezer hitelszerződés dől be azonnal,
vagy-is ennyi ingatlan-végrehajtás, kilakoltatás kezdődhet meg. Ez azt
jelenti, hogy négymillió-nyolcszázezer ember maradhat fedél nélkül a
következő néhány hónapban. S itt még nem beszéltem arról, hogy jóval
nagyobb a gond ennél.

H. E.: Mire gondol?

D. T.: Arra, hogy közüzemidíj-tartozás, BKV-bírság vagy
parkolásidíj-tartozás esetén is végrehajtás alá kerülhet az ingatlan.
Ha valaki a meglévő hitelszerződése mellé "beszerez" egy ilyet, s a
bírságot nem fizeti ki, az lakáshitelének felmondásához vezethet.
Ugyanis a hitelszerződés tartalmazza, hogy bárki végrehajtási jogot
jegyeztethet be a jelzálogjog után, ami pedig a hitelszerződés
megszüntetését vonja maga után. Így eshet meg, hogy egy hatezer
forintos BKV-pótdíj elmaradásáért bejegyezhetik a végrehajtási jogot,
s abban a pillanatban fel is mondják a hitelt.

H. E.: Mennyire előkészítettek a végrehajtások?

D. T.: Csak a kezdőjelre várnak, a startvonal mögött toporognak az
árverező, végrehajtó cégek. Ismerek egy listát, amelyen valamivel több
mint harminc pénzügyi szolgáltató szerepel hatszáz árverésre váró
ingatlan adataival. Összesen 11,2 milliárd forintot akarnak ezekért
kapni, az ingatlanok valós értéke ennél harminc-negyven százalékkal
magasabb.

Cz.Gy.: Magyarországon az a jellemző, hogy mindig a tolvaj
szemszögéből próbáljuk láttatni a törvénytisztelő embereket is.
Egyáltalán nem arról van szó, hogy nem akarnak fizetni a bajba
jutottak, hanem a fizetőképesség határától messze elrugaszkodott
részleteket nem tudják előteremteni. Ezért ha nem hosszabbítják meg
ismét a moratóriumot, az katasztrófához vezet, itt forradalom lesz.

H. E.: Mit javasolnak a moratórium meghosszabbításán kívül?

Cz. Gy.: Például hogy azoknál, akik vállalni tudnák az eredeti
törlesztőrészlet fizetését, azok ezt fizethessék, emiatt az ő
esetükben szüntessék meg a moratóriumot, de ne lehessen kilakoltatni
őket. Akik munkanélküliek, és nem a saját hibájukból lettek azok, ott
az államnak kell segítő kezet nyújtania.

H. E.: Bizonyára emlékeznek rá, hogy 1992-ben az OTP-nek volt egy
akciója, hogy ha az adós egy összegben kifizette a még fennálló
tartozásának negyven százalékát, a többit elengedték. Most lenne
realitása egy ilyen kezdeményezésnek?

Cz. Gy.: Nem, ezt nem támogatjuk. Elképzelhető, ha az OTP-nek így is
megérte annak idején a háromszázalékos kamattal, akkor mekkora
nyeresége volt rajta. Mert a tőkét biztos visszakérte.

D. T.: Ez szerintünk sem jó ötlet. Azért nem, mert ha valaki tízmillió
forintot vett fel, most 25-30 milliót kér érte a bank. S ennek az
emelt összegnek a negyven százalékát kellene visszafizetnie az
adósnak.

Cz. Gy.: Ugyanezért nem javasoljuk a hitelszerződések módosítását sem.
A bankok mindenkivel a felturbózott összegre próbálják a szerződéseket
újrakötni, és ezzel legalizálják a szerintünk törvénytelen kamatokat
és egyéb felszámított költségeiket.

D. T.: Senki még véletlenül se váltsa át se forintra, se devizára a
meglévő hitelét, mert az átváltás pillanatában érvényes összegről fog
szerződést kötni vele a bank.

H. E.: Mit tapasztalnak, bankuralom van-e Magyarországon, ki van-e
szolgáltatva az ügyfél a pénzintézetnek? Vagy valóban élhet azzal a
jogával az ember, hogy a számára hátrányos szerződést nem írja alá, s
kéri, a bank tegyen elé egy másik szerződéstervezetet?

D. T.: Az ügyfél ilyet itt nem tud elérni. Kizárólag a bank teheti az
ügyfél elé - a nyilvánvalóan számára kedvező feltételeket tartalmazó -
szerződést. Ha az állampolgár ezt nem írja alá, akkor a bank azt
mondja, hogy kívül tágasabb. Nem tekinti ugyanis egyenrangú
tárgyalópartnernek a polgárt.

H. E.: Ez nem tekinthető már diktátumnak?

Cz. Gy.: Az ügyfélnek nincs valós választási lehetősége, a bankok
ilyen téren monopolhelyzetben vannak. Ha ez a téma előkerül a
perekben, a bank képviselője rögtön azt kérdezi, hogy kényszerítette-e
valaki az ügyfelet a szerződés aláírására. De könyörgöm, életszerűtlen
a kérdés! A hitelt nem azért veszem fel, hogy kamatot fizessek érte,
és otthon nézegessem a pénzt. Nyilván az adott élethelyzetben sürgősen
szükségem volt egy összegre, ezért kellett igénybe vennem a hitelt.
Vagyis valamilyen kényszer miatt.

H. E.: Létrehozták a Robin Hood-akciócsoportot. Miért?

D. T.: Önszerveződéssel jött létre, nem mi találtuk ki. Sokan
megkerestek minket, hogy a kilakoltatáskor nem fogják hagyni magukat,
s ha kell, felgyújtják a házat. Ha már az övék nem maradhat, a
végrehajtóé, a banké se lehessen. S hogy ebből ne legyen a
későbbiekben se jogi kár, se esetleg haláleset, ezért gondoltuk, hogy
szervezetten létrehozzuk a Robin Hood-akciócsoportot. Nem konkrétan a
végrehajtók ellen, hanem azon bűnözői csoportok ellen, amelyek
különféle törvényi kiskapukat kihasználva átvezetik a földhivatalon az
ingatlan tulajdonjogát, és új tulajdonosként megjelenve lakoltatják ki
az ingatlanjaikból az embereket.

Hunyor Erna

KÖZLEMÉNY

du message



A Munkástanácsok Országos Szövetsége támogatja a Liga Szakszervezetek által meghirdetett, a kormány munkavállaló- és szakszervezet-ellenes politikája elleni sztrájk- és tiltakozó akciókat, és azokban való részvételre szólítja fel tagságát és a vele szimpatizáló munkavállalókat.


A Munkástanácsok követeli, hogy kezdődjenek tárgyalások a munkavállalókat érintő kormányzati döntésekről.

A kormány

- haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a szociális partnerekkel a Munka Törvénykönyve átfogó módosításáról és a nyugdíjrendszer tervezett átalakításairól;

- haladéktalanul vonja vissza a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló törvényjavaslatot és állítsa helyre az érdemi, háromoldalú érdekegyeztetést;

- haladéktalanul terjesszen elő törvényjavaslatot az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátások csökkentését, szociális ellátássá alakítását, vagy munkavégzésre való képesség esetén akár a megszüntetését is lehetővé tevő Alkotmány-módosítás hatályon kívül helyezésére!



Budapest, 2011. június 23.





Munkástanácsok Országos Szövetsége

Kína-levél 358.sz.

2011.jún.1.

1989.jún.4.
Ha a hatóságok annyira ragaszkodnak ahhoz, hogy elfeledtessék vagy elrejtsék saját állampolgáraik előtt a Tiananmen téri véres mészárlást és a szörnyű megtorlást országszerte, ha folytatják az igazság eltitkolását és az igazságszolgáltatás megtagadását a családoknak (lásd lejjebb a «Tiananmen téri Anyák»), akkor a néppel közölni kell: ne is reménykedjetek, hogy a demokrácia egy napon győzni fog, ne várjátok, hogy a hatalom kontrollját valaha is kiadjuk kezünkből …
Ezen a jún. 4-én 1989-ben vérbe kellett írni a remény és a demokrácia végét, de egyben a reformoktól szenvedő munkásoknak üzenetként, hogy ne válasszák az ellenállást. «A kormány legnagyobb gondja a társadalmi mozgalmak és legfőbb célpontjuk a független szakszervezetek létrehozása. (…) Még ha csak tiltakozó diákcsoportokról is volt szó. 1989 más volt: tömeges társadalmi mobilizáció zajlott, mert az állami vállalatok százmilliós létszámú dolgozói megértették, hogy elveszíthetik munkájukat és feláldozhatják őket a reformnak.», adja meg a magyarázatot Wang Hui, annak idején diákként volt a Tienanmen téren, ma pedig pekingi történelemtanár. Az ifjúságot, a dolgozókat fosztották meg a szótól, a döntés szabadságától, a kritika jogától, melyet a hatalom vett el az autonóm szakszervezetekkel együtt.

És ma?
Ki merné azt mondani, hogy a fiatalság nem szól a cenzúra ellenére, mivel a hatalom nem engedi a kritikát? Hogy a munkások cselekvés nélkül görnyednek? Pont az ellenkezője! A munkás fiatalság megnyitotta a Honda-sztrájkkal az új, autentikus képviselet útját megválasztva küldötteit, mandátummal látva el. «Milyen hatalom az, amelyik annyira fél népe szólásszabadságától? Csak olyan kormány lehet, ahol a hatalom birtokosai magukat sem vélik legitimnek!», fejezte ki magát egy internetező a sztrájkok idején. Az, ami a kínai kommunista párt főtitkárát, Hu Jintaot nyugtalanította, amikor a társadalom feletti kontroll megerősítésére hívott a politikai bizottság múltkori ülése után: «Kína fejlődése kapitális és stratégiai pillanatában olyan fázisban találja magát, mely társadalmilag végletetesen ellentmondásos», foglalja össze a hivatalis ügynökség, a Xinhua.
A QuestionChine.net (május 1.) lefesti a helyzetet: «Az infláció rögzült, a háztartások fogyasztása stagnál vagy csökken a hivatalos deklarációk ellenére, a megtakarítások negatívba futnak, a bérek kifizetése krónikusan késik, a helyhatóságoknak behajthatatlan adósságai vannak, az illegális földelkobzások száma nő, a társadalmi reformok meghiúsulnak, az oktatási rendszer megjavítása csődöt mond, s mindez annyira nyugtalanító szimptóma, hogy Wen Jiabaonak bele kellett mennie a képromboló vitába. Amihez adjuk hozzá a rendszer egylényegű kádereinek korrupciós ügyeit (…)».

A végtelen korrupció rákfenéje…
Liu Zhijun, a vasúttársaság minisztere félreállítása után, aki - úgy tűnik - 20 millió vágott zsebre csak az egyetlen Peking-Sanghai gyorsvasút tervén, a telefónia 3 állami operátora mintegy 60 vezető káderén van a sor, a Caixin szerint. Ami Shenzhen, a legismertebb speciális gazdasági övezet polgármesterét illeti, nemrég ítélték halálra (felfüggesztett büntetéssel), néhány milliós sápot fogadott el. Néhány hónappal letartóztatása előtt mondta álnokul: «Tiszta kezű polgármester szeretnék lenni»! És a guangdongi Sinopec állami petrolkémiai vállalat vezetője, kit a múlt hónapban vádoltak meg 170 ezer euró kiadásával luxusalkoholra, na persze nem saját csak fogyasztására, hanem a helyi kommunista párt káderei torkának megöntözésére …
Wen Jiabao miniszterelnök mondhatja, hogy a korrupció a társadalom testét rágcsáló rákfene, a hatalom fenyegethet halállal, állíthatja, hogy a gondolat- és szólásszabadság híve (a «Népújság» napilap ápr. 28-i száma cikkében), mindenki konstatálhatja, hogy az állam harmadik embere tehetetlen a korrupcióval szemben vagy a helyi bürokraták ingatlanéhségének, következésképpen a földek elkobzásának megakadályozására.

A robbanás elhárítása?
Wen Jiabao meg van győződve arról, hogy bizonyos átláthatóság és szólásszabadság betöltheti a szelep szerepét. A társadalmi feszültség ellenben robbanásba torkollhat, ami pedig a munkásállam szociális hálóját szétszaggató és a rettentő körülmények között, szinte kezük-lábuk összekötve élő migráns dolgozókat a multinacionális vállalatoknak kiszolgáltató összes gazdasági reformot romba döntheti. S lehet, hogy az illegitim hatalom bukását idézi elő és egy legitimet hozhat!
Guo Chen, a hivatalos szakszervezet, az ACFTU egyik vezetője nemrég deklarálta («China Daily», május 31): «A különbség az a nyugati szakszervezetekhez képest, akik mindig a munkáltatók ellen vannak, hogy a kínai szakszervezeteknek a vállalat fejlesztését kell favorizálni, az egészséges szociális viszonyokat megőrizni és a dolgozók legitim jogait megvédeni». Ez az, ami jóval azelőtt megértettek a Honda fiatal sztrájkoló dolgozói! Legitim jogaikat akarták respektáltatni és elegük volt abból, hogy a multinacionális vállalat feljesztését favorizálják, így átléptek Guo Chen, a hivatalos szakszervezet illegitim elnökének szolgálatain …

17. (a kínai dolgozókkal) szolidaritási bankett
2011.jún.17. 19h30


«Nagy esemény volt a Honda-sztrájk»

Cai Chongguo, a 17. szolidaritási bankett díszvendége néhány kérdésre válaszol

Néhány szóban be tudnál számolni a kínai dolgozók mai helyzetéről?

Tudjátok, ez, hogy kínai dolgozók, eléggé szerteágazó világot takar. Vannak városi és migráns dolgozók. Utóbbiak az a 200 millió munkás, aki tegnap még paraszt volt. A városi dolgozók az állami vállalatok munkásai voltak. Az állami vállalatok legnagyobb részét azonban privatizálták és nagyon nehéz helyzetben találták magukat a dolgozók a 90-es években és a XXI. század elején. Mindenütt tüntetések voltak a magánosítás és a bezárások ellen. Ezeknek a városi munkásoknak a nyomására a nagyvárosokban a helyzet valamennyivel jobb lett. Bizonyos minimálbér bevezetésre került. A társadalombiztosítás felállítása megkezdődött. Természetesen ez még nem elég, de megkezdődött. A 60-70-es évek munkagaranciája megszűnt, de a 90-es évekhez viszonyítva a helyzet valamivel mégis jobb. Még ha a társadalombiztosítási térítés alacsony is, van egy minimális jövedelem, védi azokat az embereket, akiknek nincs más megélhetési forrásuk.
A 200 millió mingráns munkás helyzete változatlanul nagyon nehéz. Az összes kínai munkásra érvényes a sztrájk, a tárgyalások, a szervezkedés, a független szakszervezetek tilalma, de ma a sztrájkok léte tény. Itt vagy ott, de állandósultak, városi vagy migráns munkásokkal. Ez a második generációs migráns munkásság: fiatalabb, ez az internet-korosztály, tudatosabbak a jogaikat illetően, arról álmodnak, hogy a városban maradnak. Szüleik, szintén migránsok, hazaküldték falura a pénzt, hogy egyszer majd ők is hazatérjenek. A fiatal migránsok nagyrésze ma már városban nőtt fel, a városi integrálódásra vágyik, de nincs rá most sem joga a «hukou-rendszer» miatt (szerk.: lakóhely szerinti adminisztratív dokumentum, mely nem engedélyezi ugyanolyan jogok élvezését a falusi lakhellyel rendelkezőknek, mint a városaiknak, pl. szociális jogok és a gyermekek tanítattása tekintetében).

Hogyan ítéled meg a múlt évi foshani Honda-üzem sztrájkját, és más guangdongi autóüzemekben is, melyeket pontosan a fiatal migráns munkások folytattak, ahol saját küldötteiket választották meg a nevükben való tárgyalásokra és a hivatalos szakszervezetet egy időre el is távolították?

Nagy esemény volt. Többszáz fiatal migráns munkás kedeményezte és a tartományban számos más helyre is átterjedt. Megválasztották saját képviselőiket, tárgyaltak a helyi kormánnyal, elérték, hogy bérüket megemelték. Ezeknek az eseményeknek nagyon fontos következményei vannak, de természetesen nem úgy, ahogy Franciaországban történt a XIX.-XX. században. Béremelés igen, munkakörülményeik javítása kissé, de saját szervezetük létrehozása nem sikerült. Ez a munkásöntudat ébredése és a fiatalok elemi jogaikért való küzdelmének bátorítása. A társadalmi mozgalom óriási nyomást gyakorolt a kínai kormányra, melyre az inkább pozitív módon reagált. Természetesen elutasította a szabad szervezkedés jogát, de a minimálbért megemelte és a tartományban számos helyen publikálta a «bérek összehangolása» szabályozását a munkások és a munkáltatók képviselői között üzemi szinten. Papíron még nincs meg, de máris nagyon fontos lépés.
A közvélemény a korábbinál sokkal érzékenyebb a társadalmi kérdésekre. Kevésbé érdeklődik a «gazdasági növekedés» és jobban a «javak elosztása», a «szociális igazságosság» iránt. Fontos konzekvencia. De ennek a sztrájkmozgalomnak a küldettei erős felügyelet alatt állnak, közülük sokaknak vissza kellett térnie vidékre és ott is felügyelik őket.

Hogyan tudná a nemzetközi munkásmozgalom, közöttük a francia, nevezetesen a szakszervezetek segíteni a kínai dolgozókat?

Először is, nagyon sok multinacionális vállalat rendezkedett be Kínában sok-sok alvállalkozóval, például ilyen a Carrefour. A dolgozók munkakörülményei, a bérből élők kezelése méltánytalan. A francia szakszervezet nyomást gyakorolhat a vállalatra, legalább a franciára, sőt, a multinacionálisokra is, hogy tartsák tiszteletben az ILO konvencióit. A francia munkáltatók mindig azt mondják, Kínában a kollektív tárgyalások, a sztrájkok kényes téma, nem lehet érinteni. Ez nem igaz. Mostanra a dolgok megváltoztak. Ha nem is használatos a szó, helyette a «bérszintű összehangolás» kifejezést alkalmazzák, mégis létező jogokról van szó. A munkáltatóknak nem szolgálhat ürügyként arra, hogy kikerüljék a társadalmi megegyezéseket. Először is a Kínában letelepedett francia vállalatnál kell a kollektív szerződéseket elérni a bérből élők egyesülése, az ő képviselőik útján. Ma már ez lehetséges, legális. Itt kell elkezdeni.
-------------------------------------------------------------------------------------------
A Tiananmen téri anyák
A Human Rights in China közzétette a «Tiananmen téri Anyák» levelét, melyben 127 asszony megismétli követelését gyermekeik halála ügyében az igazság és az igazságszolgáltatás érdekében. A hatalom 1989. jún. 3-ról 4-re virradó éjszakán adott parancsot a mészárlásra Peking híres terén, melyet két hónapig foglalt el a fiatalság és a lakosság.
Ebben a levélben, mely idézi «a Tiananmen demokratikus mozgalmának 22. évfordulóját akkor, mikor a demokráciáért, a szabadságért és emberi jogokért vívott küzdelem lángra lobbantja az észak-afrikai és közel-keleti országokat», emlékeztetnek a 203 áldozatra, 16 éve tartó lépéseikre, melyekre választ sosem kaptak.
Megjelölik azt is, hogy a közbiztonsági felelősök február óta kétszer találkoztak a 203 áldozat egyikének családjával, «ezek a látogatók nem beszéltek az igazság nyilvánosságra hozataláról, igazságügyi vizsgálatról vagy magyarázat szolgáltatásáról minden áldozat ügyében. Csak a kártérítés összegének kérdését vetették fel». Ha a hatóságok szándéka jóhiszemű, jobban tennék a párbeszéd megnyitására egy hivatalos bizottság kinevezését annál, hogy rendőröket küldenek, írják.
A Reuters ügynökség szerint (máj. 31.) «Yang Dongquan, az Állami Archívum igazgatója azt állította, hogy ennek a korszaknak a dokumentumai csak a tények után 30 évvel lesznek hozzáférhetőek, hacsak a hatóságok nem döntenek másképp.»

A wuhani kollektív egyezség apropóján.
Az egyezményt a város 450 ezer vendéglátásban dolgozójának jogvédelme érdekében írták alá, Zhou Guohua az ágazati szakszervezeti elnök szerint: «az egyezmény történelmi jelentőségű a dolgozók számára, mert alapot ad jogaik védelmére». Liu Qixin, a wuhani ACFTU alelnöke szerint 6 hónap múlva az egyezmény alkalmazásának ellenőrzőkampánya megindul.
Pontosan ezen a ponton – az egyezmény alkalmazásának ellenőrzésén - a «China Labour Bulletin» erős szkepticizmusát árulja el, mert «semmi garancia nincs arra, hogy a wuhani Munkaügyi Iroda képes lesz alkalmazni a kis vendéglátó egységekben is, ahol a bérek a legalacsonyabbak». Úgy tűnik, hogy magának az egyezménynek az alkalmazásában nincs előzetes kényszerítő jelleg.
Ez a véleménye Chang Kai professzornak is, a renmini egyetem társadalmi kapcsolatok intézete igazgatójának, aki a foshani Honda-sztájk egyezményét így értékeli: «A legfőbb probléma ennek alkalmazása. A különbség az – a formalizált kollektív szerződésekkel szemben –, hogy ott annak be nem tartása esetére előzetesen a jogi felelősség és eljárás megállapítása megtörténik, itt viszont ilyen nincs».

Adósság?

A politikusokat erkölcstelenek tartják az emberek. Botránysorozatok jutnak minden hétre minden országban, minden szinten, kezdve a szexügyekkel, folytatva megvesztegetésekkel, sikkasztásokkal, zsarolással, jogosulatlan haszonszerzéssel – a jéghegy csúcsa. Ezek adnak leckét a népnek morálból.
Görögországnak jún. 5-én az ötödik szigorítási tervvel kellett szembenéznie (a két nagy szakszervezeti tömörülés, az Adedy és Gsee sztrájkja 9. napján). A 144 % GDP arányos adósság ürügyével az uralkodó elit híven végrehajtja az IMF és az EU egy egész nemzet kifosztására irányuló utasításait az amerikai tőkés állam parancsára. Mely utóbbi államadóssága 354 %-os! A pénzügyi tőke így két oldalról húz hasznot: mint kölcsönt nyújtó 18 %-os kamatot tesz zsebre, miközben a „szocialista” vezetők kivéreztetik a bérből élőket, fiatalokat, betegeket, nyugdíjasokat. A burzsoá osztály pedig profitját duzzasztja a nemzeti javak privatizálásával (kikötők, közszolgáltatások, energia, turisztika, stb.).
Az Unió ebbeni közreműködését látva csak elképedni lehet a „baloldal”, közötte a „szélsőbaloldal” készségén, mellyel még mindig támogatják Európát, azzal, hogy az valami csoda folytán „szociálissá” válhat...

Megatüntetés

Országos demonstrációt szervez június 16-án négy együttműködő szakszervezeti konföderáció, hogy tiltakozzanak a kormány megítélésük szerint munkavállalókat sújtó intézkedései ellen.
Borsik János, az ASZSZ elnöke szerint a rendszerváltás óta soha nem volt akkora felelőssége a szakszervezeteknek, mint most. Ennek tudatában szervezik a demonstrációt - mondta. A munkavállalókat sújtó intézkedések között említette a Munka törvénykönyvének (Mt) legutóbbi módosítását, mivel úgy látja, az őszre várható teljes megújítása az Mt-nek vélhetően nem a munkavállalók javát fogja szolgálni. Tiltakoznak továbbá az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) megszüntetése ellen, valamint a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíj, a munkanélküli támogatások átalakítása miatt.

Ősszel, szeptember környékén pedig minden eddig bejelentett sztrájkot, demonstrációt meghaladó tiltakozás várható Borsik János szerint. Kuti László, az ÉSZT elnöke is elfogadhatatlannak nevezte az OÉT megszüntetését. Kitért arra, hogy ILO-irányelv írja elő a háromoldalú - kormány, munkaadó, munkavállaló - egyeztetés szükségességét. A kultúra szerves része a munkakultúra, a munkavilága, amelynek mind a három szereplője szót vált egymással - mondta.
Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke a június 16-i akciónapot annak a tiltakozássorozatnak a részének nevezte, amely április 9-én kezdődött. Az MSZOSZ elnöke közölte: tiltakoznak a magyar kormány megszorító intézkedései ellen, amelyek növelik a munkavállalók kiszolgáltatottságát, és nem szolgálják a kívánt célt, a versenyképesség, a foglalkoztatottság növelését. Tiltakoznak a nyugdíjrendszer egyeztetés nélküli átalakítása, a szociális ellátást rontó intézkedések, az érdekegyeztetést megszüntető törekvése ellen - mondta.
Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) elnöke elmondta, hogy legutóbbi kongresszusuk megállapítása szerint az elmúlt egy évben elfogadhatatlan módszerekkel születtek a jogszabályok, ami példátlan az Európai Unióban, és ez ellen jogi, alkotmányos keretek között fellépnek, együttműködve a többi szakszervezettel.
Kérdésre válaszolva a szakszervezeti vezetők elmondták, hogy a június 16-ai dátumot azért választották az országos demonstráció időpontjának, mert ekkor fejeződik be a szociális konzultáció, és megerősítették, hogy tiltakozásuk nem fogja zavarni Nagy Imre újratemetése évfordulójának eseményeit. Ugyancsak kérdésre azt válaszolták: megítélésük szerint az alkotmány legutóbbi módosítása mindenki esetében lehetővé teszi a korengedményes és korkedvezményes nyugdíj megszüntetését, és amíg nem látnak konkrét törvényjavaslatot ennek ellenkezőjéről, addig ezt az álláspontot képviselik.

Jövő csütörtökön Budapesten a Hősök teréről indul az autós menet 15 órakor az Erzsébet hídon át Budára, majd vissza a Lánchídon a Hősök terére. A szakszervezeti vezetők azt is közölték, hogy a nyíregyházi bíróság hatályon kívül helyezte a rendőrség tiltó határozatát, így meg lehet tartani Nyíregyházán is az autós demonstrációt.

Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ), az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT), a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) a legtöbb megyeszékhelyen és Budapesten autós demonstrációt tart délután, négy helyen pedig - Miskolcon, Egerben, Kaposváron és Tatabányán - tüntetnek.

Megmozdult valami

A Szociális Kerekasztal határozatai a hitelkárosultak és a közüzemi díjhátralékosok érdekében

(Budapest, 2011. június 9.)





A Szociális Kerekasztal résztvevői Budapesten, 2011. június 9-én megtartott tanácskozásukon megvizsgálták a hitelkárosultakkal és a közüzemi díjhátralékosokkal kapcsolatos kormány-intézkedéseket, és arra a következtetésre jutottak, hogy azok nem állnak összhangban a társadalmi probléma súlyosságával. A tervezett intézkedések nem védik meg a elzálogosított lakások tulajdonosait otthonuk, ingatlanjuk elvesztésétől olyan esetekben, amikor az adósok nem vagy csak részben felelősök a velük szemben folyó eljárás megindításáért. Tömeges otthonvesztés fenyegeti azokat a családokat, amelyek nem tudnak eleget tenni a kormány és a bankok közötti megállapodásában foglalt elvárásoknak. A megállapodás szerint például a bankok dönthetik el, ki részesülhet a Nemzeti Eszközkezelő Alap ingatlanvételi szolgáltatásából és ki marad a hitelező foglya. A Szociális Kerekasztal véleménye szerint a kormány és a bankok közötti kiegyezés összességében a hitelkárosultak terhére történt. A kormány intézkedéseinek következtében tömegesen veszítik el otthonukat közüzemi díjhátralékosok is, a nélkül, hogy az esetek többségében emberhez méltó másik lakáshoz jutnának. Tűrhetetlennek tartjuk, hogy az ország, mely nem képes a lakhatás költségét fedező jövedelemet biztosítani polgárainak, odáig jusson, hogy még az otthonukat is elvegye tőlük! A lakhatás az élethez való jog része. Megkerülhetetlen politikai felelősség terheli a kormányt és a kormánypolitikát támogató törvényhozókat a kilakoltatásokkal kapcsolatos halálesetekért, öngyilkosságokért, drámai lakásrobbantásokért és a mögöttünk álló télen történt több mint négyszáz fagyhalálért. Választás előtti ígéretét megszegve a kormány megszünteti a kilakoltatási tilalmat, és a hitelpiac fellendítésének szükségességére hivatkozva utat nyit a további otthonvesztés előtt, ahelyett, hogy véget vetne az otthonvesztésnek. A kormány nem volt hajlandó tárgyalni a lakhatási jog alaptörvénybe iktatásáról, a lakhatási jogot a munkához és a megélhetéshez való joggal együtt kihagyta az új alaptörvényből, és ezzel súlyosan megsértette a legalapvetőbb emberi jogokat. A kormány nem volt hajlandó érdemben tárgyalni az otthonvesztést ellenző civil szervezetekkel a bankokkal kötendő megállapodás kidolgozásakor.



Ebben a helyzetben a Szociális Kerekasztal az alábbi döntéseket hozta:



1. A Szociális Kerekasztal leszögezi, hogy a megoldásban érdekelt.


2.Felszólítja a kormányt, hogy július 1. után is tartsa érvényben a kilakoltatási és árverezési tilalmat, mindaddig, amíg nem teremtette meg a szükséges gazdasági feltételeket az otthonvesztés kiküszöböléséhez. A kormány minden tőle telhetőt tegyen meg annak érdekében, hogy ne szolgáltasson okot az életvesztésre, az önkezű életkioltásra! Követeljük, hogy még nyáron szülessenek meg a szükséges intézkedések ahhoz, hogy a következő télen már senki se fagyjon meg!
3.A kormány vizsgálja felül a bankokkal kötött megállapodását és vizsgálja meg a hitelszerződéseket a polgári jog és az üzleti tisztesség szempontjából. A kialakult helyzetért elsőként a bankok feleljenek anyagilag, ha a szerződések csak részben is jogszerűtlennek, tisztességtelennek bizonyulnak, a fizetésképtelenné vált emberek pedig részesüljenek kellő jogi és anyagi védelemben. Mindaddig, míg a felülvizsgálat egyértelmű eredményre nem vezet, a végrehajtásokat és a kilakoltatásokat függesszék fel! Ez nem moratórium, hanem jogvédelem. Ne konszolidálják a bankokat az adófizetők pénzén!
4.A Parlament tegyen eleget az Európai Unió jogszabályában foglalt azon kötelezettségének, amely a kölcsönszerződések egyoldalú módosításának tilalmát mondja ki!
5.A Kerekasztal elfogadta a Magyar Szociális Fórum szervezőinek javaslatát, és kezdeményezi a Hitelkárosultak Pertársaságának létrehozását a hitelezőkkel szemben. Járhatónak tartja a devizaalapú szerződésekre, mint hibás banki termékre alapozott keresetet, mert elősegítheti, hogy a hitelkárosultak kártérítésben részesüljenek a hitelezők által nekik okozott kárért. Az ezzel kapcsolatos döntést azonban csak az érintettek hozhatják meg. A Kerekasztal ezért azt javasolja, hogy a károsultak maguk alakítsanak pertársaságot Hitelkárosultak Pertársasága néven, és maguk döntsenek arról, hogy mit tartanak a legalkalmasabb lépésnek közös jogos igényük érvényre juttatására. A Pertársaság legyen a hitelkárosultak önszerveződésen alapuló egyeztető és döntéshozó fóruma. A Magyar Szociális Fórum Kerekasztala kész szervezési segítséget nyújtani a Pertársaság létrejöttében, hogy az így egymásra találó károsultak megtalálhassák közös érdekérvényesítésük legjobb módját. A Kerekasztal felkéri a céllal egyetértő jogászokat, ügyvédeket, hogy szakmai tudásukkal és hozzáértésükkel segítsenek a kártalanításhoz fűződő közös érdek érvényre juttatásában!
6.Egy héten belül közgazdász- és jogász szakértői munkamegbeszélést tartanak a határozatokban foglaltak gyakorlati lebontásáról a hitelkárosultak érdekében.
7.A Hitelkárosultak Pertársaságának megalakítása okafogyottá válnék abban az esetben, ha a kormány maga indítana pert a bankok ellen a hitelkárosultaknak okozott károk miatt. Felhívjuk a kormány figyelmét arra, hogy a PSZÁF már indított pert a tisztességtelen szerződési feltételek miatt, és a Fővárosi Bíróság április végi első fokú ítélete szerint meg is nyerte!
8.A Szociális Kerekasztal követeli, hogy a fizetésképtelenné vált közüzemi díjhátralékosoktól csak bírósági ítélettel vehessék el jogszerűen birtokolt, egyetlen otthonukat, az ítélet feltétele pedig az legyen, hogy az érintett ne kerüljön az utcára, hanem emberhez méltó másik lakást biztosítanak neki a bírói ítélettel elvett régi helyett! A jövedelemhiány nem lehet ok a kilakoltatásra.



A Szociális Kerekasztal álláspontja szerint az otthonvesztés felszámolásának kulcsa a megélhetés biztosítása munkával, és a létfenntartáshoz, így a lakhatáshoz szükséges jövedelemmel. Sem az állam, sem a bankok nem háríthatják el magukról a felelősséget a magyar társadalom megélhetéséért, és az emberek élethez való jogának szavatolásáért! A Szociális Kerekasztal szolidaritásáról és aktív támogatásáról biztosítja a dolgozó, alkotó társadalom összefogását, és június 16-ra meghirdetett budapesti demonstrációját emberi és társadalmi jogaiért.





A határozatokat hozta:





Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke



Varga István, az Adófizetők Országos Szövetségének alelnöke



Keszthelyi Attila és Salga István, az Igazságos Jogállamért Szövetség elnöke és tiszteletbeli elnöke



Kovács István, a Munkáspárt elnökségi tagja



Kállai Eszter, a Szépen, Emberül mozgalom elnöke



Szitányi György, a Nemzeti Oktatáspolitikai Közösség alelnöke



Czöndör Gyula, a Szociális Charta elnöke



Zimmermann Péter, a Magyarok Szövetségének Pest-Megyei elnöke



Gazdag Ferenc, a Nemzeti Rend Párt képviselője



Kónya Béla, az Ózdi Régiós Szocioszervíz Egyesület vezetője



Jánosi Gábor, a Magyar Szociális Fórum szervezője



Makkos Albert közgazdász



Czirmes György ügyvéd



Léhmann György ügyvéd



Damm Andrea, a Szociális Unió jogásza



Egyed István ügyvéd, a Keresztényszociális Unió elnöke



Vámos György hitelkárosult újságíró, az Echo TV szerkesztője



Szigeti Gábor, az Állásnélküli Diplomások Országos Bizottságának képviselője



Kroó János, a Kibeszélő Klub képviselője



Mihaleczki Vilmos, a nyugdíjas és családsegítő egyesület elnöke



Szántai Katalin, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének jogásza



Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum alapítószervezője





Kiadta: MSZF SZK

+36 30 5927371

www.mszfszk.hu

Nemzetközi információk

új széria 36.sz. (405) - 2011. máj. 27.

Tartalom
- Utazás az Európai Szakszervezeti Szövetség XII. kongresszusa szívében - Athén, május 16-19 - Daniel Shapira, megjelent az Informations ouvrières (Franciaország) 150. számában
- Guadeloupe: az U.G.T.G mozgósítási felhívása Michel MADASSAMY, Gabriel BOURGUIGNON és Fred LOUISE szakszervezeti aktivisták perének apropóján
- USA: Mumia Abu Jamal kiszabadításáért: interjú Suzanne Ross-szal, kíséri William E. Bachmann, Omowale Rupert-em-Hru.

Találkozó a szakszervezeti függetlenség és az ILO konvenciói védelmében
Genf– 2011. jún. 4-5.

Louisa HANOUNE és Daniel GLUCKSTEIN,
a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátorainak és

Eric VORUZ, szakszervezeti felelősnek és a svájci Szocialista Párt országgyűlési képviselőjének, a Comité d’accueil suisse elnökének
közös elnökletével

Hozzászólások

Abdelmadjid SIDI SAÏD, az UGTA algériai szakszervezeti tömörülés főtitkára: «A szakszervezeti mozgalom és a szakszervezeti G20»;

Nancy WOHLFORTH (személyes jogon), a California Labor Federation alelnöke, az AFL-CIO országos végrehajtó bizottságának tagja, az US Labor Against the War egyik titkára: «Munkásmozgalom az USA-ban a wisconsini felkelés után;

Patrick HEBERT, szakszervezeti felelős (Franciaország): «A szakszervezetek függetlensége Franciaországban és Európában az IMF és az EU diktálta szigorítási tervek idején»;

Eli DOMOTA, az UGTG szakszervezeti tömörülés főtitkára: «Szakszervezetellenes megtorlás: a guadeloupe-i példa»;

Cai CHONGGUO, kínai aktivista: «A dolgozók helyzete Kínában».

A találkozó ideje
2011. jún. 4. (szombat) 12-18 óra
és jún. 5. (vasárnap) 9 - 13 óra

Cím: Maison des associations, 15 rue des Savoises á Genève
Szervezőbizottsági kapcsolat: eit.ilc@fr.oleane.com

Utazás az Európai Szakszervezeti Szövetség XII. kongresszusa szívében
Athén, május 16-19.


A kongresszus “követelése ”

ülönböző dokumentumok és állásfoglalások számos formában elítélik az Európai Unió diktálta «szigorítási intézkedéseket». Érdekes - különösen, ha ismerjük -, hogy az ESZSZ állandóan, 1973-as megalakulása óta magát az európai intézmények keretében határozza meg, pl. a 2005-ös franciaországi és hollandiai európai alkotmányos szavazások igenjére való felhívásával. Akkor mivel magyarázható és a hirtelen hangszínváltás?

Először is a vitathatalan tény: a válságban levő Európai Uniót elutasítják Európa népei, az európai intézmények önmeghatározása hiteltelen lett. De van más oka is: az «Europaktum plusz» folytonos elvetése a kongresszuson végig jelen volt a szószéken és dokumentumokban, mintha a kormányok nem is léteznének. A négynapos vitán három név nem hangzott el egyszer sem: Papandreu (görög), Zapatero (spanyol miniszterelnök), Socrates (portugál miniszterelnök). Mintha ez a három «szocialista» miniszter a kormányuk által elhatározott szigorítási és privatizációs tervekben semmit nem számitanának.

Ezt a cinkosságot fejezte ki a kongresszuson szintén az Európai Szocialista Párt elnöke, Poul Nyrup Rasmussen. Az «Europaktum plusz» kritikájának máza mögött az ESZSZ kongresszusának egész orientációját össze lehet foglalni a kongresszusi első napi, Görögországot illető, sürgősséggel hozott határozatában. Ilyen kritikus mondatokkal kezdődik mint: «Pontosan egy éve az eurozóna állam- és kormányfői elhatározták, hogy Görögországnak kölcsönt adnak komoly szigorítási intézkedések és mélységes szociális megnyirbálások fejében», vagy pedig: «Azonnal véget kell vetni a görögországi és más deficites országokbeli privatizációknak, a helyzetet kiélező egyoldalú diktátumoknak.» Aztán elérünk az ESZSZ-kongresszus «követeléséhez»: «Lehetővé kell tenni a deficit csökkentésének kitolását hosszabb és realistább időszakra: a 3 %-os deficit elérését csak 2016- 2017-re kérni.»

Tehát, ha jól értjük, az ESZSZ vezetése csekély időbeli kitolódással elfogadja a «3 %-os deficit» elvét, mely nevében a dolgozók elleni halálos tervek fogantattak egész Európában. Ugyanezt a formulát láthatjuk Franciaországban a CFDT-CGT-FSU szakszervezetek közös álláspontjaként 2010. decemben elején, a nyugdíjak körüli mozgalom után, «a költségvetési deficit csökkkentésének szükségszerűségét». Az ESZSZ-kongresszus ezzel a «követeléssel» azon problémák közepette találja magát, melyekkel egész Európában konfrontálódik a munkásosztály.

Az Európai Szocialista Párt elnöke az ESZSZ kongresszusán

Poul Nyrup Rasmussen, az ESZP elnöke deklarálta a kongresszuson:
«A probléma nem Európa, hanem azok, akik irányítják. Az 1990-es évek végén, amikor az Európai Tanácsban haladó vezetőink voltak többségben, sikerült a dolgozók helyzetét javítani.» A ’90-es években? Maastricht, a privatizációk, az euró bevezetésének előkészítése… Hozzáteszi: «Az Európai Szocialista Párt folytatja munkáját az ESZSZ-szel, biztosítja, hogy a Bizottság teljesítse kötelezettséget, de általánosabban az európai versenyképességet inkább a dolgozók erősebb kvalifikációja alapján, mint az alacsonyabb bérekkel.» Európai Szocialista Párt, Európai Szakszervezeti Szövetség: ugyanaz a harc.

Az ESZSZ első díja … Jacques Delors-é

A kongresszus első napjának végén, John Monks, az ESZSZ leköszönő főtitkára bejelenti: «Díj átadását határozzuk el a szociális Európa javára végzett tettekért. Első ízben Jacques Delors fogja megkapni.»
Kell-e emlékeztetni arra, ki Jacques Delors? Mitterrand pénzügyminisztere, aki bevezeti 1983-ben a «szigorúsági fordulatot», 1985 és 1994 között elnökli az Európai Bizottságot. Ezen 10 év alatt dolgozták ki és vezették be a szomorúan nevezetes Maastrichti szerződést. Maastricht az Európai Unió szervezte privatizálások általánossá válásának fordulópontja és az euró bevezetéséé is, mellyel elszabadultak az árak.

“Gesztus, ami egy egész programot ér”
Maastricht a hirhedt «konvergencia programokat» jelenti, melyeket nem lehet átlépni: a költségvetési GDP-beni 3 %-os hiányát és az államadósság GDP-arányos 60 %-át. A Maastrichti szerződés konvergencia-kritériumai, melyeket aztán újból elővesz a stabilitási paktum 1997-ben az amszterdami csúcstalálkozón, közel 20 éve egész Európa legdurvább eszköze az összes közszolgáltatási költségvetés drákói megszabdalására.

Ez az a Jacques Delors, aki az ESZSZ kitüntetését kapja! Ez a gesztus jobban beszél, mint az egész program!
Jacques Delors pedig, a kongresszusnak küldött köszönetében:
«A pénzügyi válság egy ugrást provokált. Köszöntöm a görög miniszterelnök — Georges Papandreu úr — tetteit, aki katasztrofális helyzetet örökölt, de mellyel bátran és határozottan szembenéz. Szeretném aláhúzni a görög szakszervezetek felelősségérzetét is. A gazdasági, pénzügyi, szociális erők, a görög politikusok az európai szolidaritás által kisérve konvergens és megtárgyalt akcióiban megtalálják az utat, hogy idővel az élet- és munkakörülmények javuljanak ebben a szép országban, mely jobbat érdemel.»

Később: «Az Európai Unió túl messzinek tűnik, a populizmus teret nyert. E bosszantó tendencia megfordításának eszköze az európai szociális dialógus, mint a demokrácia alapvető pillére és a citoyenneté (polgárjogok) alkotója. Önök ma kiadják az “ESZSZ-díjat a szociális Európa szolgálatában”. A szívemet érintik. Öszintén köszönöm, ez a hála jele, sohasem fogom elfelejteni, úgy találom, hogy én is a családhoz tartozom.»

Jacques Delors «családja», az ESZSZ, meg lett köszöntve felelősségtudatáért …

Az ESZSZ új főtitkára

A kongresszus megválasztotta az új főtitkárt, Bernadette Ségolt, a 2003 óta az ESZSZ élén álló John Monks helyére.

A CGT és a CFDT konföderációk által bemutatott új főtitkárnak van egy sajátossága: Bernadette Ségol soha nem volt szakszervezeti felelős Franciaországban.
«Pályafutása» jellemző.
Mitán 1972-ben a toulouse-i egyetemen filozófiai «master»-ként végzett, 1974-ben a textilipari dolgozók Nemzetközi Szövetsége titkári assszisztense 1985-ig. Ekkor egyszerre lett az ESZSZ «Euro-FIET» (kereskedelem, pénzügy, információs technológia és más szolgáltatások) és az ESZ végrehajtó bizottsági tagja. Az UNI, a különböző szakszervezeti ágazati föderációkat összefogó nemzetközi szervezet alapításakor 2000-ben az UNI-Europa élére választották és ma is ezt a posztot foglalja el.

“A szindikalizmusnak magát ésszerűen távol kell tartania a nemzeti frontok hidegfuvallatú visszatérésétől”

Ahogyan konstatálhatjuk, az «új szindikalizmus» jellemző életpályáját láthatjuk benne, mely során az európai felelősöknek semmi kapcsolatuk a nemzeti szakszervezeti szövetségekkel (John Monks-szal ellentétben, aki a nagy-britanniai TUC főtitkára volt). Ami programját illeti, a következő vonalon mozgott jelölési beszédjében: «A szindikalizmusnak magát ésszerűen távol kell tartania a nemzeti határok hidegfuvallatú visszatérésétől», melyet kissé provokatív módon megismételt a kongresszus befejezésekor: «Meg kell találnunk a közös euópai szakszervezeti megoldásokat. Lehet, hogy időről időre ki fogom önöket billenteni komfortos nemzeti helyzetükből.» Az üzenet mögött kirajzolódik az Európai Szakszervezeti Szövetség új vezetése, mely a nemzeti szövetségeket afelé taszigálja, hagyjanak fel a történelmileg nemzeti formát öltött szerzett társadalmi jogok viszonyaival.

Az ESZSZ varázsszava: jó európai gazdasági kormányzat

Jún. 21.: az ESZSZ “akciónapja”

Az ESZSZ kongresszusa zárásául kommünikét adott ki, melyben bejelenti Végrehajtó Bizottsága döntését: «…a kongresszus az európai gazdasági kormányzásra összpontosított. Az ESZSZ sürgősséggel üzenetet küld az európai döntéshozóknak európai és nemzeti akció- és információs napot szervezve jún. 21-én. Az európai szakszervezetek üzenete világos: Európa kormányzása azt jelenti, hogy meg kell erősíteni a szociális modellt és nem pedig támadni. Az athéni kongresszus egyhangúlag elítélte azt a gazdasági kormányzati metódust, melyre az Európai Unió kötelez. Az aktuális fő kérdés az európai intézmények hármasának – Bizottság, Tanács, Parlament – kormányzata (…). Az ESZSZ szerint az európai kormányzás minden álllampolgár, különösen a fiatalok számára szociálisabb, szolidárisabb Európa megvalósítását jelenti.»

A kommüniké összfoglalja «az ESZSZ felelős gazdasági kormányzást javasol».

Egy szó sincs a kommünikében, mely más irányt követelne a különböző országokban elhatározott halálos szigorítási tervektől eltérően.

AZ ESZSZ kongresszusi dokumentumaiban olvastuk

5.pont: «Az európai vezetők most jelentős beavatkozást javasolnak a munkaerőpiacon és a társadalombiztosítási rendszerekben, melyeket nem kísér a demokrácia európai szintű elmélyítése, ideértve a szociális partnerek megfelelő részvételét. Ez a fajta európai gazdasági kormányzás (…) elfogadhatatlan.»

11.pont: «A 2011-2014-es periódus akcióközpontjában erőfeszítéseink a szigorítási stratégia visszaverésére és a jelenlegi gazdasági kormányzat rendszabályainak megváltoztatására irányulnak.» És a CFDT és az UNSA módosítást javasolt emígyen: «Limitálva a költségvetési deficitet és az eladósodást, anélkül, hogy a szociális kohézióval vagy a fejlesztéssel törődne, az Európai Unió kockáztatja, hogy a társadalmi fejlődés akadályává válik.»

26.a) pont: «A pénzügyi piacoknak meg kell érteniük, hogy az eurózóna országai egyesülnek, determináltak és készek szembeszállni, együtt átvészelni a válságot (…). Egyetértünk a szabályok tiszteletben tartásával, de a fejlődésre szintén szükség van.»

26.d) pont: «A nehézségekkel küzdő országoknak (…) reálisan felül kell vizsgálni a közfinanszírozás letisztításának perspektíváját: a tagállamoknak engedélyezni kellene a 3 %-os deficit elérését 2016-2017-ig inkább, mint 2012-2013-ban.»

Mi az az európai gazdasági kormányzás?

Hogy definiáljuk mi ezt a kormányzati fogalmat, az értelmezőszótárt referenciaként lehetetlen előkapni. Viszont olvashatjuk a Wikipediában: «A kormányzat fogalma néha vitatott, mivel különféle módon értelmezik, ellentmondásosan is. Ugyanakkor a szó sokfélesége ellenére a «jól kormányozni» ige az alapja (…). A vezetés új módja vagy rugalmasabb szabályozás, nyílt és világos partneriátuson alapulva különféle szereplők és partnerek között.»
Máshogy is összefoglalhatjuk ezt a fogalmat. Úgy, mely többek között a szakszervezeteket próbálja az Unió politikájához hozzákapcsolni.
A Wikipediában azt olvashatjuk az «Európai Unió megközelítéséről»: «Az Európai Bizottság beíratta saját kormányzati fogalmát az európai kormányzat Fehér könyvébe. Az európai kormányzati kifejezés szabályokat jelöl meg, folyamatokat és viselkedést, mely európai szinten befolyásolja a hatalomgyakorlást, különösen a nyitás, a részvétel, a felelősség, a hatékonyság és a koherencia szempontjából (…). A Lisszaboni szerződés tartalmazza a kormányzat kifejezést a 15. és 21. cikkben. A szerződés aláhúzza az Unió szükséges nyitását és átláthatóságát, megjelöli célját a “civiltársadalom részvételének biztosítását”.»

Így a jó európai gazdasági kormányzás nevében az ESZSZ követeli az EU minden programjában való részvételt.

Daniel Shapira, Informations ouvrières (Franciaország) 150. sz.


GUADELOUPE

2011. május 20.
UGTG AN TRIBINAL A YO
SENDIKALIS PA KRIMINÈL!
(Az UGTG bíróság előtt - kriminalizált szakszervezet!)

Tehát az «an plen Mwa Mé, Mwa Mémwa», melyben a francia gyarmati állam az UGTG szakszervezeti vezetőit és aktivistáit kiválasztotta a mintegy 10 éve elföldelt tervre. Michel MADASSAMY, Gabriel BOURGUIGNON és Fred LOUISE 2011.máj.20-én 14 órakor a bíróság előtt találja magát.

Ami történt:

2002 szeptembere: egy Texaco-benzinkút 4 alkalmazottja, miután többször likvidációval, problémás főnökökkel találták magukat szembe, kezükbe veszik saját jövőjüket és részvénytársaságot hoznak létre a kút működtetésére. 2002. szept. 16-án a Texaco tartálykocsi-sofőrjei sztrájkba lépnek jogaikért és munkahelyükért. 2002. szept. 26-án, a 4 alkalmazottal történt egyezség aláírási folyamata alatt a Texaco managere visszavonta beleegyezését.
A törvény ellenére és teljes büntetlenséggel a Texaco a rendőrség és csendőrség segítségével visszaszerzi a szállítás jogát. A munkaügyi felügyelő beavatkozása dacára a Texaco munkakölcsönzős dolgozókat vesz fel, a sztrájkoló sofőröket elbocsátja, és fegyveres szolgálatot szervez a sztrájk megtörésére. A sztrájkolók ekkor megerősítik akciójukat, a munkatörvénykönyv megsértése miatt feljelentést tesznek és követelik a szabályozás tiszteletbentartását. Eredmény: a bíróság 9 hónappal későbbre tűzi ki a tárgyalást.

2002-nov.14-én több mint 500 tüntető békésen demonstrál a SARA előtt, ahogy korábban a banánfőnökök előtt a sztrájkolók támogatására és elítélve a francia állam cinkosságát a multinacionális Texacoval, mely a konfliktus kirobbanása óta büntetlensége tudatában megsokszorozza a törvényszegést. A Lelay prefektus irányította manblók támadják a tüntetőket. Piszkos négereknek titulálva gumibottal, ököllel verik, megrugdossák őket bilincsbe verésük előtt.

Fred LOUISE, az ULTP-UGTG aktivistája kihallgatása alatt elájult. Olyan állapotba került (karját, ujjait eltörték, szemürege megsérült az elszenvedett rúgásoktól), hogy Basse-Terre-ben a központi kórházban hagyták a manblók. Pointe-á-Pitre-ban a poliklinikán Fred a tévének adott interjújában elmesélte a Lelay prefektus szemei előtt a csendőrségen átélt kálváriáját. Kezei hátul megbilincselve, a földön fekve megkérdezte: «Francia vagyok vagy rabszolga, hogy így kezelnek itt?». Egyik pedig így válaszolt: «Hallgass, itt mi parancsolunk, a te helyed a földön van». Lelay csak a fejét horgasztotta le...
Elvtársunkat lázadás és «javak megrongálásának emberre veszélyes módjával» vád alá helyezték.

Gabriel BOURGUIGNON, az U.G.T.G. szakszervezeti tömörülés vezetője egyedül sietett Fred LOUISE elvtársa segítségére és hasonló inzultusokat szenvedett el: rasszista üvöltözés, csizmával rugdosás, ökölcsapások, gumibot. Sérülések a fején, jobb fülén és szemén, vágások – holott semmiféle ellenállást nem tanusított.
Gabrielt titokban Saint-Claude-ba vitték a csendőrségre. Elutasították, hogy ügyvédjével beszéljen, másnap ugyan nagy nehézségek árán ez utóbbinak sikerült meglátogatnia, annak ellenére, hogy egyetlen csendőr sem árulta el, hol található védence. Gyalázatos higiéniai viszonyok között találta, kínzásoktól piszkos ruhában.
48 órás őrizetbevételi fogság után lázadás és a gyújtogatási szándék vádjával vizsgálatot indítottak ellene. 2002. nov. 16-án csukták le az emberi jogok európai konvenciója 6. cikkelye megsértésével. Egy hónap múlva bocsátották szabadon 100 ezer frank kaució letétele mellett.
Ezt aztán egy hazugságkampány követte a prefektus, munkáltatók, képviselők, szenzációkeltő újságírók részéről… az UGTT diabolizálásával és a közvélemény Gabriel BOURGUIGNON ellen fordításával próbálkozva, hogy elhitessék, fel akarta gyújtani az olajberendezéseket! A köztársasági ügyész azt is mondta a tévében, rendelkezésére áll az öngyújtó is, letartóztatásakor ellenállt – hogy igazolja a csendőri túlkapásokat. Holott a tévés felvételek is bizonyítják, verték, miközben nem tanusított ellenállást.

Michel MADASSAMY, az UTPP-UGTG aktivistája súlyos testi sértés vádjával került vizsgálati fogságba. Azzal vádolják, hogy ezen a napon 16 csendőrt sebesített meg! Hihetetlen.

Gabriel BOURGUIGNON, Michel MADASSAMY és Fred LOUISE bíróság elé kerülnek; egyetlen bűnük: szakszervezeti aktivitásuk a munkajog elismeréséért, a guadeloupe-i nép méltóságáért, a társadalmi viszonyok átalakításáért, a gyarmati dominancia és a tőkés kizsákmányolás eltörléséért Péyi annou-ban.
A francia igazságszolgáltatás vendettát követ el a guadeloupe-i munkásmozgalom és különösen az UGTG aktivistái ellen. Az UGTG több mint 30 aktivistái ellen indított eljárást! Több hónapja a megtorló francia állam úgy döntött, hogy Guadeloupe-ban az összes társadalmi vitát megsemmisíti: az alapvető emberi jogokat és a követelés jogát, megsokszorozza az őrizetbevételt, büntetéseket, felfüggesztett börtönbüntetést osztogat... Az cél az, hogy a dolgozókat terrorizálják, megijesszék azokat, akik azt merik mondani: PWOFITASYON AWA, TÈS ADN AWA, SENDIKALIS PA KRIMINÈL; elítélni azokat, akik a fejüket fel merik emelni, diszkreditálni és kriminalizálni a a szakszervezeti akciókat és főleg be nem tartani az LKP-vel aláírt febr. 26-i és márc. 4-i egyezmények tartalmát.

NEM … NOU PÉKÉ FÈ DÈYÈ, NOU SÉ PITIT A KONBATAN!!

Woulo pou tout travayè an lit: SGB, Méri Lansbètran, Transpòtè kanmiyon, Pòlanplwa… Sé lyannaj a Travayè é Pèp, Ansanm Ansanm, Doubout an lari-la, an balan, an konsyans, ké déchouké tout pwofitasyon é konstwi on dòt Gwadloup.

Az UGTG felhívja aktivistáit és tagjait a május 20-i tiltakozásra Pointe-á-Pitre-ben:


Nemet a represszióra – a szakszervezeti felelősök nem bűnözők!
Dolgozó nép: talpra!


A 2011.máj. 20-i első meghallgatási nap utáni kommüniké

U.G.T.G.
A Michel MADASSAMY-, Gabriel BOURGUIGNON- és Fred LOUISE- ügy apropóján


… a köztársasági ügyész a francia nép nevében 6 havi felfüggesztett börtönbüntetést kért Michel MADASSAMY, 12 havi felfüggesztett büntetést Gabriel BOURGUIGNON és Fred LOUISE fejére.
Az ügyész tehát el akarja ítéltetni elvtársainkat olyan vádirattal, melyben az ügyvédek kimutattak egy sor szabálytalanságot, hibát, hiányzó bizonyítékot, mely a védelemnek át nem adott dokumentumokra és ellenmondásos tanúvallomásokra hivatkozik. Mindezek az egész eljárást megsemmisítenék. De Guadeloupe-ban más az igazságszolgáltatás.
Még súlyosabb, hogy Fred LOUISE-it bíróság elé citálták, holott vizsgálat tárgyát nem is képezte. Guadeloupe-ben valóban más az igazságszolgáltatás.

A szakszervezetek nem bűnözők!
NON É NOU PÉKÉ FÈ DÈYÈ, NOU SÉ PITIT A KONBATAN!!

UGTG-tüntetés máj. 23-án Pointe-á-Pitre a bíróság előtt:
Nemet a megtorlásra! – SENDIKALIS PA KRIMINÈL!
NON AU MÉPRIS! TRAVAYÈ É PÈP GWADLOUP DOUBOUT!!

UGTG, 2011.máj.20.


USA

Interjú Suzanne Ross-szal
a «Mumia Abu-Jamal családja és barátai» nemzetközi egyesülettől, William E. Bachmann a Mumia védelmében elkötelezett amerikai szakszervezeti felelős társaságában, és Omowale Rupert-em-Hruval, a Pan Afrikan Society Communitytól, aki Nagy-Britanniában vesz részt a Mumia Abu-Jamal kiszabadításáért indított kampányban. (az interjú Párizsban készült máj. 2-án)

«Szó sem lehet, hogy leállunk, amíg Mumia nem lesz szabad»

Kérdés: Mumia Abu Jamal ügyében szólaltál fel az algíri háború- és kizsákmányolás elleni világkonferencián. A múlt héten fontos információk érkeztek Mumiáról. Tudnád pontosítani, hogy mi történt?

Suzanne Ross: Szeretnék köszönetet mondani azoknak a barátainknak, akik a világ minden részéből Algírba jöttek, és a világtalálkozón kimutatták szolidaritásukat Mumiával olyannyira, hogy a hazatértem után ebből óriási energiát tudtam meríteni. Számomra rendkívüli és megható volt, ahogy jöttek hozzám és mondták, milyen jó Mumiáról hallani.

Elvtársaink tudják, hogy a konferencia idején nyugtalanok voltunk amiatt, hogy Mumia kivégzésére sor kerül, mivel Pennsylvania állama ezt fontolta, pedig évekkel ezelőtt levette a napirendről. A nyugtalansághoz hozzájárult, hogy a jobboldal előretört az USA-ban, s egyre kidolgozottabb módon igyekszik haladni.

2010. jan.-tól nagyon komolyan kezdtünk dolgozni mind jogi téren, mind az utcákon. Jogi téren győzelmet arattunk, a bíróságnak be kellett ismernie, hogy nincs semmi újabb ok a halálbüntetés felállítására. A 2001-es döntés technikai érvek alapján történt, nem humanitárius okból vagy az igazságszolgáltatás tiszteletben tartása miatt, így Mumiának börtönben kell maradni élete végéig, feltételes szabadlábra helyezés nélkül.

Egyáltalán nem ezt akartuk elérni abban az értelemben, hogy végleges döntésről van szó. Ismétlem, nem hagyjuk abba a harcot addig, míg Mumia ki nem szabadul, míg minden politikai fogoly nem lesz szabad.

A Mumiáért vívott küzdelem nem áll le csak azért, mert a közvetlen veszély elmúlt, azt akarjuk, hogy Mumia barátai az egész világon tudják, harcolunk érte a végsőkig. Mumia nem az életfogytiglan börtönért harcol.
A hírre Mumia közepesen reagált, az ügyvéd, aki közölte vele, elégedett volt, de megjegyezte «jó ég! nem nagyon boldog».

Hát hogyan örülhetne Mumia annyi év után? «Az életfogytiglan, feltételes szabadlábra helyezés nélkül?». Persze, hogy Mumia nem ugrott az égig, és mi sem egyébként – örültünk, hogy elhárítottuk a veszélyt, hogy az ellenfelet meghátrálásra késztettük és nem nyúlhat a kivégzés eszközéhez. Ez nem jeleti azt, hogy többé nem is próbálkozik.

Másik fontos újság, amit el szeretnék mondani, hogy egy olyan szervezet állt a küzdelem élére, mely már az ’50-es években az USA-ban radikális jogi megoldásokkal számos ügyben harcolt.

Ez a szervezet a NAACP [A színes emberek előrehaladásának országos egyesülete] alapította «Védelmi alap – jogi információk és tanácsok» szerv. Ma már nincs semmi kapcsolata a NAACP-vel, irányzata mérsékeltebb, de világos és független. Bírósági ügyekre specializálódott a rasszizmus kérdéseiben, mert az igazságszolgáltatás intézményeiben erős intézményes rasszista vonások találhatók.

Ilyen rasszista vonások voltak már az első bírósági ítéletben is, az első bíró azt mondta (a bíróságon kívül): «Meg fogom grillezni ezt a négert» (ezt azt jelenti, hogy villamosszékbe küldi Mumiát). Az esküdtek kiválasztása is teljesen mellőzte az objektivitást, fehéreket preferáltak feketék helyett.

A szabályok és a jog megváltoztatásától az egész processzus folyamán egészen a rasszista rendőrségig, mely az Amnesty international szerint azért küzd, hogy Mumiát kivégezzék, holott ez egy közintézmény.

A Fraternal Order of Police [Rendőrség Testvéri Egyesülete] szervezet az USA-ban mindent megtett már Mumia letartóztatásakor, hogy kivégzése megtörténjen. Soha nem hagyták abba. Egyetlen bíróság sem, az igazságügyi minisztérium egyetlen szerve sem soha nem tette fel a kérdést, hogyan lehetséges, hogy egy kormányhivatal jogi téren nem semleges, hogyan kampányolhat, fizethet arra, hogy beavatkozzon egy bírósági döntésbe. Az a tény, hogy a «Védelmi alap – jogi információk és tanácsok» belefolyik az ügybe, nagy reményt kelt. Hát, ez történt Algír óta.

Kérdés: A Mumiát érő «durva és embertelen bánásmódról» beszéltél, miközben az USA leckét ad az egész világnak a demokráciáról és az emberi jogokról. Elmondanád-e, milyen körülmények között tartják Mumiát még a kivégzés közvetlen veszélyének elmúlása után is?

S.R.: Gyakorlatilag 30 éve van a siralomházban. Már 27 éve, hogy elítélték. Elismert újságíró volt, intelligens és pacifista. Két gyermeke van, nagyon jó apa volt. A Black Panthers Party (Fekete Párducok Párt) egyik vezetőjeként megbecsült nem csak Philadelphiában. Mint újságíró a philadelphiai Black Panthers kommunikációs szolgálatát irányította. Írásaiban, beszédében világos, erősen vonzotta az embereket.

Egy ilyen embert mutattak be azután szörnyként, rendőrgyilkosként – és nem csak olyat, mint aki megölt egy rendőrt, hanem aki rendőröket akart legyilkolni! Még nemrég is így kezelték, olyanként, aki már az anyja hasában is csak rendőrgyilkosságról álmodott.

Mindez igazolja számukra, hogy ne emberi lényként kezeljék, hanem magányosan, egy apró cellában, s talán ha két telefont engedélyeznek neki hetente. Emberekkel nincs fizikai kontaktusa, feleségét, gyerekeit, unokáit csak üveg mögött láthatja. Egészen eddig, ha valakit fogadhatott, testi motozásnak vetették alá, a látogatója előtt megbilincselve, láncon kellett megjelennie.
Csak attól kezdve, hogy a dél-afrikai érsek, Desmond Tutu találkozott vele és tiltakozott, mondván, hogy egy embertől, aki az üveg mögött van, nem kell félni, kap emberhez méltó bánásmódot, a láncokat levették és fogadhatja látogatóit nélkülük.

El sem lehet képzelni, hogy mit jelent neki a szabadság hiánya. Minden méltánytalanság, erőszak ellenére ez az ember őrzi humanitását, mindenki mással szembeni tiszteletét. Csak azt akarom aláhúzni, hogy saját magát adja minden cikkében. Minden alkalommal, ha jönnek hozzá, érdeklődik a helyzet, a személyek iránt, az első kérdése: «hogy van?».

Az emberi jogokról beszélve, az USA megpróbálja igazolni invázióját a világ minden részében… De nem tudok elképzelni olyan országot, mely nem tenne annyi erőszakot az emberi jogokon, az emberiségen, mint amennyit az Egyesült Államokban tesznek.

Az USA nem beszélhetne az emberi jogokról, nincs hozzá joga, ha azt teszi saját állampolgáraival, amit Mumia Abu Jamallal és szerte a világon annyi más emberrel.

Semmi, de semmi értelme nincs annak, hogy komolyan vegyük, amit Hilary Clinton vagy Bill Clinton mesél az emberi jogokról akárhol is, mert ennek az országnak nincs hozzá joga, bizonyítja és be is mutatja.

Kérdés: Algírban azt mondtad, ha Mumia még életben van, az a nemzetközi szolidaritásnak köszönhető.

S.R.: Valóban így van. Az egész világban emberek milliói kísérik figyelemmel sorsát, aggódnak érte és azért, amit ő testesít meg, harcolnak, hogy életben maradjon és szabad legyen.

Meg akarták ölni. «Rajtuk» azt értem, amit az állam képvisel: minden állami intézmény megpróbálta megölni, az igazázságügyi minisztérium, mely elhárítja, ami történt, az elnők, aki nem hallgatja meg a világ minden részéből érkező kérvényeket, Pennnsylvania állam, a rendőrség, a bíróságok. Nincs igazságszolgáltatás Mumia részére.

Az USA bíróságai – ezt nyilatkozták nemrég az ügyvédek – jogi szempontból, de az igazság legszűkebben vett értelmében sem szolgáltattak igazságot Muniának. Csak ölni akartak. Az egyetlen ok, amiért még él, az az, hogy az emberek tisztán értik az ügyét és nem fogadják el, hogy megöljék. Az egész világ felügyelt. Amikor eljött a nap a philadelphiai feljebbviteli bíróságon, az utcák tele voltak emberekkel és mindenütt a világon tüntetéseket tartottak. Üzenetek jöttek: veletek vagyunk, az oldalatokon állunk. Londontól kezdve tiltakoztak az egész világon. Ezért van Mumia életben.

Csak annyit kérünk Tőletek, legyetek továbbra is éberek, folytassátok a felügyeletet, mi is ugyanígy szolidárisak vagyunk veletek, minden jelenleg is folyó küzdelmetekkel.

Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein

Stílus és …

…érik a megtorlás ?

Gyarmati Pál ügyvéd - aki saját bevallása és a közösségi oldalakon található profilja szerint tagja a Fidesznek, a Horthy Miklós Társaságnak, a Nemzeti Jogvédő Alapítványnak és a László Gyula Történelmi Egyesületnek - úgy véli, "ugyanolyan proli surmókból verbuválták össze" a rendvédelmiseket, mint a "szélsőjobb tuskóagyú prolijait". Árok Kornélt, a rendvédelmi dolgozók Demonstrációs Bizottságának új elnökét és a rendvédelmiseket e-mailben "kriminális csürhének", "proli surmónak" és "köcsögöknek" nevezi. A dolgozók korkedvezményes nyugdíjukért, a korábban beígért életpályamodellért és jobb munkafeltételkért küzdenek.
"Bugris, tahó, hivatásos állatok" - fenyegette a rendvédelmiseket. A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének címzett levelében arról érdeklődik, "kiknek a megbízásából nyomulnak törvénysértően, és hogy mernek fenyegetőzni" a rendvédelmi dolgozók - akiket az ügyvéd "kriminális csürhének" nevez.
Gyarmati szerint kollégáival figyelték a korábbi demonstrációkat, és "megállapítható a nagyszámú, csoportosan elkövetett garázdaság vétsége, rendbontás szabálysértése, rongálás vétsége", emiatt "tenni fognak róla", hogy a Katonai Főügyészség és a Nyomozó Ügyészségek "elővegyék a bugris, tahó, hivatásos állatokat deviáns viselkedésükért". (Az ügyvéd itt valószínűleg az április 16-i tüntetésre gondol, ahol a tűzoltók megnyitották a tűzcsapokat )
«AKI A BEVETÉSI PARANCSOT NEM TELJESÍTENÉ, VALÓBAN BÚCSÚZHAT MINDENTŐL: a személyes szabadságától, a státuszától, a nyugdíjától és a védett jogállásától is!» - olvasható Gyarmati levelében, melyben "extrém baloldali személyként" emlegeti Árok Kornélt, a HTFSZ és a Demonstrációs Bizottság elnökét, aki - megítélése szerint - "állampolgári engedetlenségre" szólított fel a Hír Tv egyik műsorában. (Gyarmati itt arra utalt, hogy szerinte a rendvédelmi dolgozók egy része illegitimnek tartja az új alaptörvényt.).
Gyarmati elmondása szerint vizsgálja, hogy "előkészületi stádiumban van-e valamely államellenes, vagy szolgálati bűncselekmény vonatkozásában Árok elvtárs magatartása", és felidézte Navracsics Tibor kormányfőhelyettes és Répássy Róbert szavait, miszerint akiknek szolgálati viszonya 1990. május 2. előtt kezdődött meg, azok kötelesek az új alkotmányra esküt tenni.
A Hírszerző megkereste az ügyvédet. «A fiúkat kicsit gatyába kell rázni, mindent szükséges lépést meg fogok tenni Árok Kornél söpredék ellen, amiért közölte, hogy nem teszi le az esküt az új alkotmányra» - közölte vehemensen az ügyvéd, aki kérdésükre, hogy helyénvalónak találja-e a levél stílusát, azt kiabálta, nem érdekli, majd bontotta a vonalat.
Nem ez az első eset, hogy Gyarmati minősíthetetlen stílusban megfogalmazott levelet küld: 2007-ben Gerő András történészt nevezte "szerencsétlen, nyomorult, galutszökevénynek", aki befoghatná "bűzös lehelletű, mocskos zsidó pofáját", Eörsi Mátyás volt SZDSZ-es országgyűlési képviselőnek, Andrassew Iván újságírónak és Pásztor Tibor MSZP-s képviselőnek is kifejtette álláspontját. Pásztort Gyarmati "megnyúvasztaná", amiért "oroszjóska seggrepacsizó haverja"…
Önéletrajza alapján Gyarmati 1986-ban diplomázott a Miskolci Jogi Karon, legfőbb ügyészi ösztöndíjasként, karrierét a Szolnok megyei főügyészségen kezdte. 1993-ban a Művelődési Minisztériumnak dolgozott függetlenített jogtanácsosként (miniszteri biztos mellett), 2000-2002 között pedig - megbízási szerződéssel - a Gazdasági Minisztériumnak. Azóta magánirodában tevékenykedik.

Az MTI/Hírszerző 2011. június 02-án számolt be arról, hogy Orbán miniszterelnök a rendvédelmi szakszervezeti vezetôk
rögtönzött "szociális konzultációs" meghívására ezt válaszolta: "a bohócügyi államtitkáromnak fogom átadni".